Akkor még nem tudtam

1. fejezet 4.rész+ új könyv

Kissé félénken nyitottam ki a teraszon ajtaját, majd léptem ki a dermesztő hidegbe. Annak ellenére, hogy még csak szeptember vége felé járunk, nagyon hamar kezdett lehűlni az idő esténként. Becsuktam magam mögött a nagy üveg ajtót, majd lassan a férfi felé fordultam.

Minden bátorságomat össze kellett szednem, hogy a szemébe nézhessek. Azonban arra nem számítottam, hogy végül még a beszélgetést is én fogom kezdeményezni.

-Mégis ki maga? Mit akar tőlem? És a legfontosabb, hogy jutott ide fel? -zúdítottam rá, minden olyan kérdésemet, ami ott és akkor éppen a legjobban érdekelt.

-Csak nyugalom, ne szaladjunk ennyire előre. Mindent elmondok neked, szépen sorban. Nem kell ennyire sietni, Akane. -válaszolt a férfi nyugodt hangon, közben még egy nyugtató mosolyt is próbált felém küldeni.

Azonban nemhogy megnyugodtam volna, inkább csak még idegesebb lettem, mikor meghallottam az idegen férfi szájából kicsúszni a nevemet.

-Honnan tudja a nevemet? -néztem rá teljesen elképedve.
Azonban ahelyett, hogy egyből választ kaptam volna, helyette teljesen más történt. A férfi elnevette magát. Ne úgy képzeld, ez nem az a nevetés volt, mint a mesékben, a gonoszok kacaja. Sokkal inkább, egy gyermeki kuncogásra hasonlított. Szemeit összehúzta, amik így, most félhold alakú sarló formát vettek fel.

Hangja visszafogottan csengett az éjszaka csendjében, azonban én egyre feszültebb és türelmetlenebb lettem. Ez abból látszott, hogy egy idő után, két karom keresztbe fontam magam előtt, jobb lábammal pedig elkezdtem a talajon dobolni. Amint ez feltűnt a férfinek, hirtelen megköszörülte a torkát, majd arcára komoly tekintetet varázsolt.

-Nem voltam benne biztos, de a reakciódból ítélve, tényleg te vagy az. -mondta, újból egy nyugodt hangsúlyt felvéve.
-De szerintem kezdjük a legelejéről. Akkor talán minden sokkal tisztább lesz, neked is. -mondta, majd lassan neki döntötte hátát a terasz korlátjának.

-A nevem Dire Crowley, és a Night Raven főiskola igazgatója vagyok. -nyújtotta felém lassan a kezét.
-Akane Fukukami vagyok. -próbáltam rövidre fogni a bemutatkozást.
-Tudom, részemről az öröm, hogy végre találkozhatok veled, Akane. -fogta meg a felé nyújtott kezemet, azonban ahelyett, hogy megrázta volna, lassan ajka felé emelte és egy pihe könnyű csókot lehet rá.

Mint akit áramütés ért, olyan gyorsan kaptam el a felé tartott kezemet. A biztonság kedvéért, még egy lépést is hátráltam tőle.

-És mégis mit akar tőlem? -tettem fel újra a kérdésemet neki.
Valljuk be, ez volt az, ami igazán érdekelt engem. Hisz ok nélkül biztos nem lenne itt. Akkor nem várt volna délután, az iskola kapujánál rám. Az, hogy hogyan jutott fel ide, már nem igazán érdekelt.

-Érted jöttem, Akane. -mondta ki, mindenféle hátsó szándék nélkül, egyenesen a szemembe nézve.
-Tessék? Értem biztos nem! Ez csak valami rossz vicc lehet! -kezdtem el a fejem rázni, miközben hitetlenül bámultam rá.

-Pedig biztosíthatlak róla, valóban érted jöttem. A tükör téged választott Akane, így ha minden igaz, akkor már a 18-at is betöltötted. -mondta teljes komolysággal és elszántsággal nekem.

A válaszra a hideg is kirázott, ugyanis igaza volt. Valóban, augusztusban múltam el 18 éves. De mégis, honnan tud rólam ennyi mindent? Meg a legfontosabb, hova akar engem vinni és miért pont engem?

-Jaj Crowley, ne hozd már szegényre a frászt! Nem látod, hogy már éppen eléggé sokkos állapotban van? -hallottam meg hirtelen, egy felháborodott női hangot, magam mellől.

Lassan oldalra fordítottam a fejem, de bár ne tettem volna. Annyira megijedtem, hogy még egy apró sikoly is kicsúszott a számon. Ugyanis a sötétben, egy zafírkék szempár nézett velem farkasszemet.

-Még, hogy én hozom rá a frászt. Akkor rólad mit mondjak Stella? -dörmögte Crowley az orra alatt.
-Nem vagyok süket, csak úgy emlékeztetlek! -lépett előrébb a hang forrása, miközben feje tetejére mutatott, ahol két szépen ívelt macskafül foglalt helyet.

-Ne haragudj rám Kedvesem, hogy megijesztettelek. -nézett rám bűnbánóan a nő, azonban mikor én újból ráemeltem tekintetem, az ő szemei kikerekedtek.
- Drága Zeusz! Igazad volt Crowley! Akár csak ha az apja, és az anyja tekintetét ötvözték volna. -nézett elképedve a férfi felé, aki csak egy „én megmondtam" pillantással ajándékozta meg.

Várjunk csak, jól hallottam? Valóban apát és anyát mondtak? Ezek szerint ismerték a szüleimet?

Csak úgy zúdult rám a sok információ, amit alig bírtam feldolgozni. De ki ez a nő, aki ráadásul csak úgy a semmiből jelent meg? Azonban, amire még mindig nem kaptam választ és még mindig homály fedi, hogy miért jöttek értem? És hova akar Crowley vinni? Minden esetre, az biztos, én innen sehova sem fogok mozdulni egy tapodtat sem.

***
Sziasztok!
Egy új könyvvel érkeztem! A sztori teljesen más lesz, teljesen eltér ettől a könyvtől. Azonban remélem, hogy ez is ugyan úgy el fogja nyerni a tetszéseteket. A történetet már megtekinthetitek az oldalamon.

Cím: Változó érzelmek /Taehyung ff./

Rövid ismertetető:
Mezei Boglárka úgy érzi, most már minden helyre jött az életében. Barátaival, Hannával és Jacksonnal tölti mindennapjait, egy kicsi kávézóban. Azonban mi történik, ha egy nap, betoppan egy héttagú fiúcsapat az életébe. Akik ráadásul Jackson legjobb barátai, kikről már annyit hallott. Ráadásul, közülük az egyik szemet is szúr Boginak, akármennyire is viselkedik arrogánsan vele.
Azonban mi van, ha ez csak álca? És igazából a srác mélységes undort érez a lány iránt?
Mi lesz ha egy lány, aki ha tehetné gőzerővel elkerülné azt a szót, hogy „szerelem", illetve egy srác, akit elkap az undor ha csak azt hallja, hogy „külföldi", találkoznak? Vajon meg tud mindez ez csapásra változni?