Mosolyogva hajlok feléd
Hogy édes csókot lopjak
Mire te hirtelen a torkomra fogsz
Elkapod és mélyen a szemembe nézve tartod
Én elvesztem mihelyst szemed szemembe mélyeszted
Irányítod elmém s én boldogan adom mellé testem
Minden félelmem csitítod nézéseddel
Elviszel egy másik világba míg határaim feszegeted
Mesteri kezed alatt élvezem a fájdalmat
Még nem ismert gyönyöröket ismertetsz meg velem
Pálcáddal csíkozod fenekem
Egyre gyorsabban és egyre többet
De már nem félek tőle
Egy érintés égő fenekemre egy nyugtató intés
Szemeddel jelzek maradjak
És kezed alatt lassan de megnyugszom
Majd csak a forró viaszt érzem megkínzott testemen
S végül te érkezel hogy élvezzek
Majd magammal ránctalak egy új világba
Minek kapujába te juttattál el a kéjes fájdalommal
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
