Egy egy tűvel bimbómban
Édes könnycsepp szántja arcomat
Egy újabbal kezedben fordulsz felém
Zöld szemedben mosoly csillan
Elhozza a fájdalmat
Mi engem édes átlépés felé lök
Egy újabb és újabb míg egészen
El nem felejtem
Hogy az egész mi ide hozott éled
Megint csak temetne
Hisz ha semmi nem megy egészen
Sok lett minden és elvesztem
Hatalmas kezed államra siklik
Irányítod tekintetem
Egészen égetően figyelő
Zöld szemedbe a világos pár
Áthatóan néz rám
Nem hagyod hogy újra maga alá temessen a világ
Öt öt tű néz rád mellemből
Vágyakozva nézed művedet
Édes mindent elmondó csókokkal
Haladsz egész testemen lefelé
Mélyen belém nyalsz
Hogy levegőm bent ragad
Egészen a csúcsig juttatsz
Mikor csiklómba csípve
Azon az utolsó kapun átlöksz
S én egy pillanatra egészen
Elfelejtem hogy nem találom a kiutat
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
