Előtted térdelve várok csendesen
Szólni nem kaptam engedélyt
Figyelmeztető büntetésed után
Mikor szóra nyitottam szám
Megtanultam nem érdemes
Hisz eléred hogy szavam ne maradjon
Csak a nyögés hagyja el ajkaim
Mert nem kérdeztél s én szólni akartam
Körmeid ejtették fogságba bimbómat
Szadistán csillant zöld szemed
S míg eszembe nem jutott
Hogy bocsánatot kérjek Uram
Addig nem engedted csak húztad
Ugye nem is volt olyan nehéz kicsilány
Mostantól csend ha nem szeretnél még ilyet játszani
Torkomra fogva irányítasz fel
A falhoz lökve csuklóm a magasban
Csókod mély irányítod a harcot ajkamba harapsz
Kezem a falhoz nyomva teljesen megfordítasz
Hátam íve szépen játszik
Fenekem pont kezed elé került
Hatalmasat csapva hallgatod az ismerős hangot
Tenyered nyoma ott marad
Ujjaiddal jelölöd fenekem is tied
Engem felkapva dobsz az ágyra
Hirtelen mégis kitervelt minden
Forró szád mellemre tapad
S miután meguntad
Egy egy tű veszi át helyedet
Csiklómra apró rezgős játék kerül
Folyamatosan fokozva ingerültségem
Rózsámat tágítgatod egy keveset
Hogy birtokba vehesd mindazt mi tied
Egyetlen nagy lökéssel hatolsz be
Mit én egyetlen hatalmas nyögéssel érzek meg
Húzogatod a két édes fémet
Tekersz rajtuk egyet majd az apró kis játékot
Olyan fokozatra állítod mitől levegőm bent akad
Fenekmben már te sem lassan andalogva jársz ki be
Egészen addig hajtod az élvezetet míg
Magammal nem rántalak
A színes világ tengerébe
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
