Szemem lesütve boldogan térdelek előtted
Hátam egyenes büszkén vagyok előtted
Sarkamra ülve alázattal várom
Ma mit kapok tőled
Régóta visszhangoznak bennem szavaid
Az elsőszámú szabály valahogy belém égett
Megremegtet belül egy eszme
Ami a vágyainkat szabályozza
Csuklómon a hideg fém
Ami jóleső borzongással tölt el
A vagy mi bennem ég
Mi mindkettőnkben lángra gyúlt
Ajkadon édes szadista mosoly játszik
Majd bimbómra szorító kerül
Mit egészen addig ügyeskedsz rajtam
Míg a fájdalomtól felszisszenek
S akkor még tekersz egyet rajtuk
Leülsz az ágyra bár még így is fölém magasodsz
Mindent elsöprő nézéssel
Egy szó nélkül az öledbe parancsolsz
Ingatagon hasalok rajtad
Te pedig rózsámat tágítgatva játszol velem
Fenekembe apró játék kerül
Majd kezed könyörtelenül csattan
Egy majd mégegy
Míg már nem marad gondolat
Húsz csapás és fenekemből a játékot
Egy egyszerű mozdulattal kirántod
Kezedben egy újabb nagyobb
S újabb húsz csapásig meg nem állunk
Halkan nyögve kérlek
Kérlek ne hagyd abba Mester
Szükségem van rá szükségem van rád
Kezed alatt az édes gyötrelem
Megtart megment fenekem érzékennyé teszed
S az utolsó csapásba beleremegek
Tenyered nyoma ott marad
Tulajdonod birtokba veszed
Nem szólsz semmit
Hagyod hogy csókoljalak
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
