10

137 5 0
                                    

A szerelem mint az élet
Az élet talán a szerelem
Perzsel vagy tán egészen feléget
Hiányzik egy társ a megmentő
Mikor az élet egy pillanat alatt foj meg
Elkapja a torkom víz alá nyomva tart
Hajótörötté tesz hogy szükségem legyen
Minden egyes apró örömöt hozó fájdalomra
Hisz a hullámok éltetnek
Fenntartanak egészen
De végül úgyis összecsapnak a fejem felett
És itt jön az érzés hogy elég volt
Sok és gyenge vagyok
Mert szakad a védőháló és kiderül
Van e aki megfog alatta hogy elkapja a karomat
Mert ha túl sok a világ elveszik a vágy
A támpont az akarás
Csak kellesz te
Békés ürességet hozó korbácsoddal
Hogy összetarts míg élek
Általad építeni újra magam
Miután a fájdalomban elvesztem egészen
Mert az apró szálat mi mindent bent tart
Egy csapással törlöd el
Hogy a lelkemet kisírva építhessem újra magam egészen

Fájdalmas kötelék Where stories live. Discover now