Mester szemed kerülöm
Parancsod világosan szólt
S én megint ellenszegültem
Csillogó világos szadista szemeid
Fájdalmat ígérnek de kegyelmet nem
Szabályodat megint elfeledve
Felelőtlen mentem előre
Haragod és félelmed tüzelve
Elnyertem újabb büntetésemet
Nem látom gondolataid
De tudom haragod benned ég
Felemészt eléget érzed hogy itt vagyok
De büntetésem nem csak nekem ad tiszta lapot
Lesütött szemekkel térdelek
Elfogadva megbánva vétkem
Alázatosan ajánlom fel testem
Hogy lelkem újra tiszta legyen
Combjaim terpeszben sarkamon ülök
Így simít rajtam végig pálcád
S az erővel visszatartott tenger hulláma
Pálcáddal együtt csap le combom érzékeny bőrére
A hang az érzés hogy újra itt vagy
Előhozza azt a megannyi emléket
Mikor előtted térdeltem
S most a legnagyobb nyugalommal
A boldog természetesség érzésében adom át magam
Mert tiéd vagyok Uram és büntetést érdemlek
Kikötve fekszem előtted
Gondosan csomóztad csuklómat
És te csak csapsz és csapsz
Fenekem égni kezd
Érzem ahogy múlik bűntudatom
Miközben pálcád újra és újra lecsap
Fenekem bőre egyre érzékenyebb lesz
Kezed alatt mozog csípőm
Míg teljesen átadom magam büntetésemnek
Még csapsz és csapsz mígnem elérjük a számot
Melyet kitűztél büntetésemül
S végre te érkezel belém
Fenekembe markolva édes fájdalommal kevered az élvezetet
Egy utolsó hatalmas lökéssel billentesz át
Egy hatalmas tenyérlenyomatot hagyva fenekemen
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
