Apró mosoly játszik szád szélén
Pálcáddal sétálsz körbe körbe
Előttem a világ térden hever
Kiszolgátatottan várok rád térden
Kezem hátul bilincsben
Nem érzek veszélyt nem félek
A hideg fém érinti csuklóm
Mégsem hűt le inkább felráz
Szemedbe nem nézhetek
Csak várom mikor lepnek meg
Azok a mosolygós zöldek
Végigsimítod gerincem vonalán
Kedvenc kezeid közt járó pálcád
Érintésedre vágyom nem kell most más
Készen állva várlak
Mindenem tiéd így térdelek előtted
Hátam egyenes mintha lenne bármi
Bármi amire büszke lehetek
Tiéd vagyok egészen
Minden értékem kezedben
Készségesen várom mit teszel velem
Szemem lesütve szolgáltra készen
Sarkamon ülve széttett térddel várok
Testem megfeszül a levegő megfagy
Robban minden pillanat
Pálcád combom érzékeny belső felére csap
Eszembe jut egy pillanat
Várakozva térdelek előtted
Megtanultam az első szabályt
Tökéletesen visszamondtam
Míg pálcád ingerlően járt fel le rajtam
Olykor lecsapott simogatott
Édesem mellembe mart
Mégis mindvégig élveztem
Tartásom természetes
Kiváltságnak érzem hogy
Előtted térdelhetek
A legfontosabb szabály
Hogy mindig hozzáférhető legyek
Felkínálom magam önként
Én nyújtom át mindent mit adhatok
S te elveszed mind többet is
Megtanultam hogy hozzáférhető legyek
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
