Túl sok a világ
Nincs szüksége rám
Nincs szükségem rá
Egyszerűen csak temetnek
Maguk alá temetnek az érzések
Rosszul döntök nem vagyok érett
Felemészt a félelem
Nem tudom merre megyek
A fájdalom űzi el szememből a könnyeket
Kettős tudom de talán megment
Magamnak okozom
Hátha lenyugtat
Néhány kép a fejemben
Egyszerűen megmozgat
A vágy az érzések valami ami kell
Mégis inkább maradok egyedül
Hogy újra temethessek mindent
Nem kell több szó
Átbeszélt óra a világ jobb lesz
Ha elcsendesül a nekem szánt homokóra
Mikor minden szem aláhullott
S elfogadtam hogy ez vagyok
Akkor fordítunk rajta egyet
Egy könyvet nyitunk hogy életben maradjunk
Talán a fájdalom megmarad
Az a kettős kesernyés szorító fájdalom
Mely mellé az okozott édes kéjes
Megnyugvást adó fájdalom
Megmenti a lelkem
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
