Sok lett minden elég volt
Sikítja a lelkem hogy nem akarom
A mókuskerék a falon van
Csak forog forog de nem halad
Elvesztettem a kiutat
Nem kell több nap az ég alatt
S ekkor jössz te a mosolygós szadista
Csillogó zöld szemedbe nézve
Csak annyit látok ennek is vége lesz
De én most akarom nem akarom már
Alázatosan éled térdelve
Lesütött szemekkel nyújtom feléd
A kilencfarkú macskát
Mert menekülnöm kell valahová
Szerető szemedben csillog az elfogadás
Érted hogy szükségem van rá
De csakis a biztonságodban
Éltet a fájdalom életet lehel belém
Minden egyes csapással
Egyre közelebb a béke mikor lelkem elcsendesül
Már csak a könny marad
Lihegve kapok levegő után
S csak a színtiszta fájdalom maradt
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
