Fájdalmas kötelék

29

Csak egy játék mégis annyi elem
Egy egy üveggyöngy
Megannyi érzelem
Szeánszunk pillanata
Az ambivelens érzések
Színes kavalkádja
Mesterien forgatod kezedben
A kéjt és a fájdalmat
Hiszen az első apró üveggyöngy
Mit rózsámba ügyeskedsz finom ujjaiddal
Az első és legfontosabb az érzés
Kiszolgáltatva fekszem előtted
Az ágyhoz kötve köteleimben vergődve
Az irányítás kezedben
Nem engedsz ellene irányítod testemet lelkemet
Bezársz elmémmel fejembe
A soron logó másodikkal együtt
Érkezik felőled a már jól megszokott eszköz
Minden csapása édes simítás lelkemnek
Csapásaid érzékennyé teszik hátamat
Az ismert érzés ami mindig ott volt
A szeretett fájdalom mit tőled kapok
Édes szadista zsenim nem áll le
KMester folytatja a játékot
Gyertya kerül kezedbe
Ezzel együtt egy újabb gyöngy fenekembe
Forró viasz cseppen hátamra
Minden cseppel egyre több könnyem csalod elő
S hogy teljes legyen a kép az utolsó gyönggyel
Pálcád lendül majd a megszilárdult viasz
Gyengül a hátamon letöröd és pontos ütésekkel levered
Hogy fordíthass testemen egyet
A színek kavalkádja amibe taszítasz
Óceán szemed éhesen csillog melleimet nézve
Az érzések hullámzó vad tengeréből
Csillogó kék szemed mentett meg
A játék veled gyors léptekben halad hirtelen
A gondoskodó csapások és az a nézés
Most újabb érzést rejt magába
Mikor kezedben megcsillan a fém
Elmém lezár az izgalom és a félelem elönt
Szemedben látom a féltést és a vágyat
Édes hangodon mondod hogy figyeljek arra a férfias hangra
Nyugalom bébi
Csak kell egy kis tiszta levegő
Nem tudok dönteni
Látnom kell akarom szemem mégis becsukom
Bimbóm büszkén átszúrod
Könnyem édesen csorog
Ez megismétled mégegyszer
Büszkén vággyal éhesen nézel
Arcomról a sós cseppeket felnyalod
A kék óceán annyi mindent hordoz
Kitöltesz a kettős érzés megremegtet
Az élvezet szélére sodorsz de nem engedsz el
Sóhajts el bébi szól parancsod
Vágyom a robbanást de visszatartom
Érkezne egy újabb hullám
De még nem engeded s én köteleimbe markorva kérlek
Nyöszörögve kérlek hogy Mesteeeer
Engedj el végre
Az óceán szemek villannak az irányítás kezedben
És harmadjára sem engedsz el
A robbanás a küszöbön
Az ajtóban állunk ketten
Egymásba kapaszkodva
Mikor végre kimondod gyere velem bébi
Elvittél az ajtóig és végre átlöksz rajta
Kirántod a gyöngysort s én magammal rántalak
Együtt veszünk el az óceánban
Abban az óceánban mit te teremtesz Mester
Kiszakad minden az ár rád zúdul
De te simogatva hagyod hogy minden kitisztuljon
Tested védelmében kizokogom lelkem
Mert az édes szadista megment megtart
Minden pillanatban törődik velem