Mikor minden elveszett az úton
Elfáradt a türelem
A kitartás beleunt a harcba
Akkor jössz te egészen
Kitől a leghatalmasabb orgazmusokat kaptam
Büntetsz tanítasz
Velem vagy mikor megkapom a hírt
Hogy ennek is vége lesz
Mikor teljes az öröm azt hiszem nem lehetne több
De államra fogva fejem emeled
S csókolózva irányítasz
A hatalmas ágy felé vezetsz
Kezem kikötöd látásom elveszed
Érintésed felfokozza ez testemen
Csuklómon a kötél anyaga
Érzem fűszeres illatodat
Almáimba harapsz s ágaskodóra nyalod
Apró pici bimbóimat
Elégedetten simítasz végig testemen
S egy egy csipeszt illesztesz
Az ágaskodó bimbókra
Majd boldogan haladsz lefelé
Finomkodás nélkül érkezel belém
S én készségesen készen várlak
Hogy eggyé válva elnyeljelek egészen
S a csúcson leránthasd rólam a csipeszeket
YOU ARE READING
Fájdalmas kötelék
PoetryShe loves her independence, and yet sometimes she like to be told what to do. That's part of her contradiction and part of her magic. And part of your magic will be when you understand. A borítóért megint köszönet @PeterMester Feladtam a címeket így...
