Liberator-Felszabadító 2.

19.

Lia
09.20. Péntek 2:14

Beevel megriadunk az ébresztőmre, ugyanis megyünk a reptérre. Nem sokat aludtam, maximum 2-3 órát. Este nagyon sokat agyaltam, hogy Landonak meséljek e rémálmaimról. Azóta is jelen vannak, szerencsére ezelőtt héten nem volt, mikor vele voltam, de tegnapelőtt volt. Meg azon is gondolkodtam, hogy meséljek e a múltamról neki. Arról az időszakról amikor depressziós voltam. Végül arra jutottam, hogy majd mikor vége lesz ennek a versenynek és otthon leszünk kicsit több időre, majd akkor kitálalok.
-Kicsit későbbre nem tudtad volna rakni az utat?-kérdezte morcosan Bee.
-Nah azért annyira nem volt egyszerű ezt se befoglalni, szóval fogd be!-mondom neki és mikor megpróbálna felállni az ágyról visszalököm.

5:13

Az utunk kicsit tovább tartott, mint amire számítottam, hatalmas dugó volt az autópályán, és így 40 perccel tovább tartott az út. Jelenleg a B szárnyban vagyok, Bee pedig az A ban van. A jegyintézés annyira nem haladt fényesen, ugyanis nem találtam olyan járatot, ami közvetlen, így át kell szállnom Buckharestben. Megtaláltam ebben a pillanatban a kaput, ahonnan indul a gépem, nagyon éhes vagyok, szóval úgy döntöttem, hogy megajándékozom magam egy kávéval és egy péksütivel.

Visszamegyek a kapuhoz, és már lehet becsekkolni, épp felállok, hogy beálljak a sorba, mikor megcsörren a telefonom.
-Bee?-kérdezem.
-Szerinted itt van Sturbuks?-kérdezi.
-Hát honnan tudjam, nézz k9rbe! Én az előbb voltam itt egybe és hmmm nagyon finom volt!-mosolygok a reakciója hallatán.
-Nah, megyek becsekkolni, majd beszélünk!-mondom neki és beállok a sorba, mikor majdnem odaérek, egy magas csávó odafut elém, és beáll a sorba .
-Már elnézést!-mondom neki magyarul.
-Te hozzám beszélsz?-kérdezi tőlem Bee.
-Nem egy idióta paraszt beállt elém a sorba. -mondom neki és a csávó megfordul. Nem hiszem, hogy tud magyarul, vagyis remélem, nincs kedvem veszekedni reggel korán.
-Bee, majd hívlak!-mondom neki és majdnem kiesik a telefon a kezemből, amikor ránézek a csávóra. Magas, szőkés-barna hajú, izmos, barna szemű, jellegzetes arca van, állkapcsa erősen látszik és az illata brutál jó. Nem mond semmit csak mosolyog és odaadja a jegyét az ellenőrnek. Én is ezt teszem és követem Mr.bunkót. Mégis miért nézem jelenleg a hátsóját? Lia állj le!
-Jónapot!-köszönök és odaadom a hölgynek a jegyem, hogy megmondja, hogy merre kell mennem.
-Üdvözlöm, jobbra lesz középtájt!-mosolyog és elindulok arra amerre mutatta.
12-es sor A szék. Szerencsére az ablak mellé tudok ülni.

Lando
7:44

Ma végre érkezik Lia és egy mosoly ül ki az arcomra. Nagyon remélem, hogy ez apálya is ugyan úgy fog menni, ahogyan az előző. Nagy szerencsénk volt Monzában és talán folytatódik itt is, az önbizalmunk a helyén van és készen állunk a következő futamra. Jon nemsokára jön és lemegyünk reggelizni, utána meg megyünk ki a pályára és edzünk.
Megnézem a telefonom és Lia reggel 4-kor írt, hogy egy hatalmas dugóban állnak. Most valószínüleg épp landol a gépe, és majd várnia kell 1 órát, mire felszállhat az idefelé tartó repülőre.

Lia
8:34

Jelenleg angol órám van és nemsokára vége lesz. Szerencsére eddig nem szólítottak fel és nem is kell bekapcsolni a kamerát. Valószínüleg a második órában ez nem így lesz, de ajd kitalálok valamit a repülőn, mert lassan csekkolhatok be.
-Jól van, akkor a házit tudjátok, legyen csodás hétvégétek!-mondja a tanárnő és mind elköszönünk.
Elrakom az Ipadem és a biosz cuccom előveszem, mert 45 perc múlva órám lesz. Felállok, hogy becsekkoljak, de ekkor nekem jön valaki és kiejtem az összes füzetet, jegyzetet ami a kezembe volt.
-Uhh nagyon sajnálom, nem láttalak!-mondja egy mély hang angolul és mikor felnézek rá elkezdek nevetni.
-Hát azt látom, hogy engem valahogy ma már másodszorra nem veszel észre!-mondom neki és leguggolok , hogy összeszedjem a cuccaim.
-Mi?-kérdezi, persze, hogy nem tudja miről beszélek.
-Magyarországon bevágtál elém a sorba!-mondom neki és felállok a füzeteimmel a kezembe.
-Uhh az te voltál? Bocsi!-mondja és rám villantja fehér fogsorát.
-Úristen, bocsánat kérhetek egy képet?-kérdezi egy random kisfiú ettől az idióta fasztól.
-Persze!-mondja és nem megy odább csak a szemembe néz és idiótán mosolyog. Elmegyek mellette és kicsit nekimegyek a vállammal ezáltal meglököm.

18.sorban ülök a G oszlopban. Ismét szerencsére ablak mellett ülök, és még senki nem ült le mellém, remélem nem is fognak. 5 perc múlva kezdődik az órám, és szerencsére már lehet netezni felszálláskor is, nem úgy mint régen, szóval talán nem lesz probléma.
-Micsoda meglepetés!-nézek fel a hang irányába. Hát ezt nem hiszem el! Ez az idióta az és éppa táskájába elrak valamit és felemeli, hogy berakja a felső tárolóba. Ahogy felemeli felcsúszik a pulcsija és kilátszik fekete farmerja öve és egy kicsit a V vonala is. Ez az egyik gyengém, főleg, ha még tetoválás is van rajt. Baszki. Nah azért nem olyan rossz ez a csávó!
-Nah azért ennyire ne örülj nekem!-mondja és lehuppan mellém és egy másik csaj mellé, aki a folyosó mellett ül.
-Kérlek mond azt, hogy nem fogod végigpofázni az utat!-mondom neki és a karja hozzáér az enyémhez, az egész testem belebizsereg. Meglepődök, mert eddig csak egy ember váltotta ki ezt belőlem.
-Izan vagyok! Izan Guavara!-tartja a kezét. Hát fogalmam sincs, hogy ki lehet ez, és miért kértek tőle képet.
-Ezt most úgy mondtad, mintha kéne tudnom , hogy ki vagy. Lia Jones!-kezet fogunk és leesik a tollam a kezemből. Lehajol és felveszi, csak most veszem észre, hogy a tarkóján van egy tetoválás. Kettő angyalszárny és alatta meg egy dátum.
-Köszönöm, kiveszem a kezéből a tollat és felnyitom az Ipadem és bejelentkezek az órára.
-Most légyszíves megtennéd, hogy nem dumálsz 45 percig?-kérdezem tőle.
-Miért?-kérdezi értetlenül.
-Mert órám van!-mondom neki és megmutatom neki. Szerencsére kamera nem kell, csak akit felszólítanak.

-Milyen szerepet tölt be a mitokondrium?....Lia?-kérdez tőlem a tanár, és azt sem tudom, hogy mit csináljak.
-Tanár úr, most annyira nem tudok válaszolni, mert egy repülőn ülök?-mondom neki.
-Jó hogy nem azt mondod, hogy űrhajón ülsz!-mondja a tanár, mert azt hiszi, hogy poénos. Ezt a tanárt utálom a legjobban. -Nah kapcsold be a kamerád, és válaszolj! Nem kell ilyen kifogásokat kitalálnod!-mondja és teszem amit mond. A repülőgép már a kifutópályán várakozik.
Feljebb emelem a kamerát és megmutatom, hogy tényleg egy repülőn ülök.
-És hova mész, ha megkérdezhetem?-kérdezi.
-Éppen Bukarestben vagyok és innen megyek Szocsiba!-mondom.
-Mit csinálsz ott?-kérdezi.
-Az már magánügy!-válaszolom és kikapcsolom a kamerát, meg a mikrofont.
-Mernék fogadni, hogy nem ő a kedvenc tanárod!-mondja nevetve Izan.

-Te nekem honnan vagy ilyen ismerős?-kérdezi, mielőtt landolnánk. Szerencsére nem sokat beszélt hozzám az út során.
-Nem tudom, talán neki. Lehet hozzá valami köze!-mutatom neki a hátterem. Landoval csináltuk, a monzai futam után. Én a pezsgőt tartom a kezembe, ő pedig a trófeát.
-Baszki, tényleg te vagy Norris csaja!-mondja.
-Ismered?-kérdezem.
-Aham, párszor találkoztunk.
-Amúgy te mivel foglalkozol, hogy képet kértek tőled?-kérdezem meg.
-Motorversenyző vagyok. Moto 2-ben!-mondja és akkor ezért volt kicsit ismerős a neve.
-Te mit csinálsz Szocsiban?-van bátorságom megkérdezni.
-Az én szezonomnak most lett vége, gondoltam megnézem a Forma 1,2-t.-mondja és lassan landolunk.
-Ohh, hát akkor majd lehet összefutunk!-mondom neki, ezzel le akarom zárni a beszélgetést.

-Már a Maxel vagy?-kérdezem Beet telefonon, miután leszálltam a gépről és a csomagok felé tartok.
-Nem még! Miért?-kérdezi.
-Bazdmeg! Otthon a reptéren ugye mondtam, hogy beállt valaki elém a sorba.
-Igen!
-Nah az Bukarestben nekem jött és kivert mindent a kezemből. És tök bunkó volt. Csak aztán jött a probléma, mellém ült bazdmeg. És mikor rakta fel a táskáját kilátszott az öve és a V vonala és van ott neki egy kibaszott tetoválás!-mondom neki kiakadva. És bazdmeg a legrosszabb az egészbe, hogy kurva jól néz ki és egész végig a kezét néztem és majdnem meghaltam. Óra közben mondtam neki, hogy kussoljon be , mert amúgy egész végig pofázott. És Moto 2-es versenyző, ismeri a Landot!-mondom neki és meglátom, hogy felém közelít.
-Most is jön felém!-mondom Beenek kétségbeesetten.
-Lia, a Landora gondolj! Ugyan nem lesz semmi baj, a Lando mindjárt megy érted!-mondja és ezzel nem segít.
-Mindjárt átküldöm, hogy néz ki!-mondom neki és instán befotózom neki és átküldöm.
-Ember, ez nagyon csúnya, de neked pont az eseted!-mondja és ezt én is tudtam. Van kettő esetem, a Lando és a teletetovált rosszfiúk. -A Lando sokkal jobban néz ki! -mondja.
-Tudom , de azért szemmel szabad kukkolni nem? Mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon.
-Pontosan! Most mennem kell, de majd beszélünk!-mondja és lerakja a telefont. Szerencsére Izan nem jött közelebb, hanem tőlem nem mesze megállt.

Holnap, vagy holnapután jön a következő rész. Legyen szép reggeletek/napotok/estétek!