Liberator-Felszabadító 2.

54.

Lia
10.20  Vasárnap 20:35   (15:35)

Ez a reptér brutálisan néz ki, nem csodálom, hogy az emberek annyit áradoznak róla, egy kert van konkrétan a reptér közepén. Annyira nem tudtam megnézni a helyet, mert sietnünk kell, hogy a kiérkező kocsit ne várassuk meg.
Az út nagyon jól telt, bár kicsit furcsa volt, hogy egész eddig aludtunk a repülőn, mert hulla fáradtak voltunk és most meg itt lassan este kilenc van. Nagyon furcsa lesz átszokni erre az időre. Előveszem a telefonom és írok anyáéknak és a Beeéknek.
-Ti nem vagytok éhesek?-kérdezi Lando miközben haladunk a kijelölt várakozó hely felé.
-Éhen halok, mindjárt!-mondom és a hasamra teszem a kezem.
-Megérkezünk a szállodába és akkor el tudunk menni vacsizni!-mondja Lando és elindul a sofőr felé, akinek a tábláján Jon neve van.

-Ezt el sem tudom hinni, most komolyan ide jöttünk?-kérdezem csodálkozva erre a hatalmas épületre felnézve. A Marina Bay szálloda előtt megáll a kocsi és kiszáll a sofőr és a Lando mosolyogva rám néz.
-Tetszik?-kérdezi és ad egy puszit a számra.
-Az nem kifejezés, baby tudod, hogy erről álmodoztam mindig is !-mondom és kipattanunk a kocsiból és a csomagjainkkal elmegyünk a recepcióhoz és a Lando bemondja az adatainkat. Odaadják a kulcsokat és Jonnal megbeszéljük, hogy fél óra múlva találkozzunk itt. Megnyomja Lando a liftbe az 50.szintet és elindul felfelé.
-Örülsz?-kérdezi és megfogja a csípőm és közelebb húz magához.
-Nagyon, talán később megjutalmazlak!-mondom neki mosolyogva és adok neki egy csókot.
-Miért nem most? Fél óra az nagyon sok idő!-mondja és a csípőmről elkezd a seggem felé kúszni a keze.
-Kinek mi a sok!-mondom nevetve.
-Ha ha !-mondja mosolyogva és megböki az oldalam és összehúzom magam. Meg is érkezünk az emeletünkre és kiszállunk. -50004 a szobánk száma! Nah akkor ez egy jó szálloda!-mondja nevetve és megérkezünk az ajtó elé és odaérinti a kártyát. Kitárul az ajtó és az esti város látványa fogad minket. Elképesztően szép az egész, belépünk és körbejárjuk a lakosztályt, mert persze, hogy nem csak egy sima szobánk van, hanem majdnem az egész emelet a miénk.
-Baby ez rengetegbe kerülhetett, hát hülye vagy?-kérdezem és megütöm a kezét.
-Különleges lánynak különleges szülinap jár!-mondja és mondanék valamit, de a számra tapasztja az övét és ezzel nem sikerül elmondani amit szerettem volna. -Csak ne beszélj!-mondja és felvesz az ölébe és a hálóba visz, igazából keresi a hálót mert azt se tudjuk merre van. -Nah megvan végre!-mondja nevetve és az ágyra rak és elém áll. Felnézek rá és a mosolya már helyét hűlte. Komoly , vad és éhes tekintete van. Én is elkomolyodom és a kezét a nyakamra teszi és hüvelykujjával megérinti az ajkam.  -Hmmm baby, nem is tudom mit csináljak veled! -mondja és az ujját bedugja a számba és egyre beljebb tolja. Elkezdem szopogatni és kiveszi a számból a kezét. Felnézek rá. -Mindig tudod, hogy mit kell csinálni.-mondja büszkén és a nyakamat jobban megszorítja és oldalra hajtja a fejem, hogy a nyakam jobban elérje. Megcsókolja a fülem alatt azt a bizonyos pontot, amitől felnyögök. -Baby, még el sem kezdtem!-mondja és elkezdi szívni a nyakam. Nah ez meg fog majd látszani. Az egész testem bizsereg és odalent már lüktet mindenem. Még mindig hihetetlen, hogy milyen hatással van rám. -Egész idefele úton azon gondolkoztam, hogy a szád milyen jól illeszkedik a farkamra és milyen jól illek beléd!-mondja és lehúzza a melegítőjét és az alsóját és a farkán elkezdi mozgatni a kezét. Majdnem kifolyik a nyálam ettől a látványtól, ahogy magához ér. Az ajkamba harapok és elkezd közelíteni felém. A hajam felé nyúl ami össze van kötve. A hajgumit kihúzza a hajamból és a csuklójára húzza. Csak is a farkára tudok nézni és koncentrálni, hogy itt van tőlem pár centire és nem érhetek hozzá. A hajamba futtatja kezét és hátrahúzza a fejem, hogy a szemébe nézzek. -És most szépen állj is neki, mert már nem bírom tovább!-mondja és a fejem elindítja a farka felé. Teszem amit akar és bekapom , a keze még mindig a hajamban és egyre gyorsabban és mélyre tol. Felnyög és egyre gyorsabban mozgat és szorosabban markol. -Hmm baby, olyan jó vagy!-mondja és egyre mélyebbeket nyög. Látom rajt, hogy nem sok kell neki és elhúzza a fejem és hátradönt az ágyon. -Benned akarok elmenni!-mondja és lerángatja rólam a melegítőm és a bugyim és megfordít az ágyon, hogy hason feküdjek. A csípőmnél fogva megemel és erősen tart. Hátulról belém mélyeszti magát. Mindkettem felnyögünk. Összefogja a hajamn és meghúzza amitől megfeszül az egész testem. Még soha nem volt ilyen "erőszakos", de nagyon bejön. Fájdalmat okoz, de ez a jó fájdalom. Minden egyes döfésnél felnyögök mert annyira jó. A vállamnál fogva hátrahúz és a hátam nekifeszül a testének és mindketten egyszerre mozgunk. A keze a nyakamra vándorol és hátrahajtom a fejem a vállára. Mindketten nyögünk és imádom ezt hallani. -Lia-nyögi.
-Lando!-nyögöm válaszként. Nem mozdulunk és érzem, hogy belém áramlik a meleg folyadék. Elenged és az ágyra borulok, mert konkrétan nem tudok megállni egyedül. Mellém zuhan és rám néz.
-Látom, tetszik, hogy jobban dominálok!-mondja mosolyogva.
-Azt sem tudom, hol vagyok!-mondom és most veszem észre a kilátást az ágyról. A felhőkarcolókra és a tengerpartra néz. Nagyon szép.-Talán nem látták ezt a jelenetet a másik épületből!-mondom nevetve.
-Ha látták akkor elég irigyek lehetnek!-mondja és mindketten nevetünk. -Nah, most, hogy te már ettél én még éhes vagyok, szóval menjünk enni!-mondja és felveszem a ruhám .
-Adtam volna neked, ha szépen kérted volna!-mondom nevetve és rácsap a seggemre.

Lando
10.21. Hétfő 10:01

Az edzéssel az imént végeztünk Jonnal és most jövünk fel Liához, rendeltem neki reggelit, ami már ott lehet a szobában. 2 órája még rendesen aludt és úgy szöktem ki melőlle. Ma tervezek egy kis városlátogatást és megmutatom neki a város legszebb helyeit. Max mondott pár jó helyet, ő itt élt egy kis ideig és így minden jó helyet ismer.
-Jóreggelt!-köszön Lia amikor belépünk az ajtón. A kanapén ül és egy tányért tart a kezében. -Bocsi, már nem bírtam sokáig, majdnem éhen haltam!-mondja teli szájjal és odaugrom mellé és harapok egyet a fánkjából, amit a kezében tart.
-Ma hova szeretnél menni?-kérdezem tőle és felállok és megnézem, hogy még milyen kaják érkeztek. Éhen halok. -Jon te mit kérsz?-kérdezem tőle és neki is adok egy tányért.

14:24

Végül ma a Garden by the Bay-be jutottunk el ami tényleg tök szép volt, felmentünk ezeknek a fáknak a tetejébe és onnan is gyönyörű volt a kilátás.
-Elmenjünk az állatkertbe?-kérdezem Liától.
-Úristen igen! Lehet simizni leopárdokat?-kérdezi, úgy mint egy cuki kislány.
-Hát nem tudom, majd megkérdezzük, de nem hiszem!-mondom neki.

Lia

16:33

-Uramisten!-mondom suttogva Landonak könnyes szemmel. Egy pici leopárdot tartok a kezemben ami igazából nem is olyan kicsi és könnyű, de olyan puha és cuki. -Hazavihetem?-kérdezem tőle boci szemekkel.
-Szerintem anyádék nem örülnének neki annyira!-mondja Lando és odaül mellém a földre és elkezdi simizni.
-És mondjuk ha nálad lenne?-kérdezem. Mindig is akartam egy leopárdot, vagy jaguárt, tigrist vagy valamit, de mindig azt mondták, hogy hülye vagyok. De olyan kurva cuki, hogy mindjárt meghalok.
-Baby szó sem lehet róla, nem kell nekünk egy leopárd!-mondja Lando és behoznak egy fehér kicsi oroszlánt.
-Úristen nekem kell ő is!-mondom és odamászok az oroszlánhoz. -Csinálsz rólam képet velük?-kérdezem és odaadom neki a telóm. Hát nekem itt végem.
-Nem kell neked!-mondja Lando és simizi a leopárdot.
-De!-kezdek el vele vitatkozni.
-Lia!-szól rám és mérgesen és sértődötten nézek rá.
-Nah gyere, különben is indulnunk kéne!-mondja és talpra állít és elkezd kifelé löködni az ajtón.
-Köszönünk mindent!-mondja Lando és becsukja mögöttünk az ajtót. Végigjártuk az egész állatkertet és nagyon tetszett nekem. Imádom az állatokat és itt olyanok is voltak amiket még soha nem láttam.
-Most már mehetünk vissza a szállodába?-kérdezi Lando nyűgösen.
-Mehetünk!-mondom és kézen fogva romantikusan megyünk a kijárat felé, ami még kicsit odébb van.

Sziasztok! Visszatértem! Márciusban nem nagyon raktam ki új részt, mert nem igazán volt lelki erőm, energiám, kedvem írni. Rengetegszer neki álltam, de inkább abbahagytam, mert akkor az nem olyan lett volna amilyet szeretnék. De lassan visszatérek, nem ígérek semmit, mert akkor abból úgysem lesz semmi, de remélem tetszik és a következő résznél találkozunk! Legyen csodás reggeletek/napotok/estétek!