Its started with a hug...||Quackity ff. |

16. rész

Körülnéztem. Quackity szobájában voltam. De hogy kerültem ide? Arra emlékszem hogy Layla elküldte az üzenetet. És hogy Quackity utána áthívott magához. De azután képszakadás. Ugye az álmomban összejöttünk. És ahjj istenem de jó is volt. De ebből semmi nem volt igazi? Semmi sem történt meg? Tényleg? Hát én sírni fogok. Esküszöm már a sírás határán álltam, amikor bejött valaki.

Ki más, mint Quackity. Mosolyogva odajött hozzám, és leguggolt elém.

- Hogy vagy? - kérdezte. Hát, éppen a sírógörcsömmel küszködök, de kibaszottul jól vagyok amúgy. Haha.

- Jól, de mi történt? - ültem fel az ágyon és megigazítottam a hajam.

- Hát, ugye átjöttél az üzenet miatt. Én átöleltem a derekad, te pedig Úgy döntöttlé hogy elájulsz. - mondta lazán. HOGY TUD ILYEN LAZA MARADNI? HAHA.

-Oh, és... - tudta mire gondolok.

- Az üzenet? - kérdezte én pedig bólintottam. - Nem haragszom.

-Miért haragudnál? I mean. Részeg voltam, nem tudtam hol vagyok. Sajnálom. - mostmár tényleg a bőgésnél tartottam.

- Megértem, semmi gond - vigyorodott el, és adott egy puszit a homlokomra majd kiment. Najo, nem tudom mi tortent, és miért. De én nagyon sírni fogok. Ahhh ez nem jött össze. Na mindegy, mit is álmodozok itt. Quackity csak barátként tekint rám. Én nem. Szeretem. De hagyjuk is.

Remegve álltam fel, pedig én sem tudom mit remegtem. Na mindegy. Kisétáltam a konyhába és álmosan baszakodtam a kávéfőzővel. Ezekszerint nem csak álmomban szar ez a szar. KIDOBOM AZ ABLAKON BAZDMEG.

Kb. 20 perc múlva, egy kis Willbur segítséggel, sikerült csinálnom egy kibaszott kávét. Ami elég szar lett, mert elrontottam, úgyhogy meg se ittam. Inkább leszarom az egészet. Ahhh ideges vagyok.

Leültem a kanapéra, és néztem magam elé. Kis idő múlva Will leült mellém, átkarolva a vállamat.
A fiú vállára hajtottam a fejem és becsuktam a szemem.

- Baj van? - simította meg az arcom a fiú. Tovább kéne lépnem Quackityn? Lehet. Sőt. Ha nem szeret, akkor mit reménykedjek? Mindegy is.

- Nincs... vagyis van, de aaaah. Mindegy - furtam a fejem a fiú vállába. Nem lehetek örökre depressziós miatta. Elég a hisztiből, már unom Zoe Bright.

Will nem szólt semmit, és ennek örültem is. Majdnem bealudtam, amikor a fiú megszólított.

- Holnap utazok vissza. Szóval, eljönnél velem valahova? - suttogta.

- Randi? - mosolyodtam el. Túllépek Quackityn.

- Lehet. - nem tudom miért, de suttogott.

- Benne vagyok. Csak még haza kell mennem elkészülni - mosolyogtam, és a fiúra néztem, aki bólintott. Összekészültem és szóltam Quackitynek. Ami elég furán ment. Valahogy így :

Én: Megyek, majd egy fél óra múlva itt vagyok megint.

Quackity: Miért mész?

Én: Megyek átöltözni haza, aztán jövök vissza.

Quackity: Miért?

Én: Willburral elmegyunk randizni. Asszem.

Quackity: *hozzám basz egy párnát* Szia

Én: Naa, szia

Elég érdekes volt, de neki úgyis mindegy nem? Ha szeretne azt elmondaná. Nem? Nem tudom. Remélem. De mivel nem szeret így, mindegy is.

Hazamentem, és összekapartam magam, majd egy új szettet választottam ki. Fehér haspóló, egy fekete trapéz farmer és sok nyaklánc és karkötő. Raktam fel egy kis sminket, és indultam is.

Amikor visszaértem, Will az ajtóban állt, így nem kellett bemennem.

Words : 486

*Sorry a sok csúnya szóért, és hát igen. Ezt írni is fájt. Kicsit dramatikus vagyok nem?*