9. rész

261 26 7
                                    

Ooooh mit csináljak? Óvatosan megpróbáltam leszállni róla, de nem sikerült hallkan tennem, mert az ágy szélén voltunk, és telibe lebaszódtam az ágyról.

Hát nem mondom hogy magas volt az ágy, de ez kurvára fájt. Pechemre pont felébredt.

- Miafasz?... Jól vagy? - kezdett el nevetni mint állat.

- Aha, Semmiség - legyintettem. Ahhh semmiseg, csak lebaszódtam rólad. Haha.

- Mi történt? - nevetett még mindig. Felültem. Huh kicsit szédültem azért.

- Hát, csak ommm leestem? - nevettem el magam kínosan.

- És átgurultál akkor rajtam? - vonta fel az egyik szemöldökét.

- Hát az úgy volt hogy - nem tudtam befejezni, mert szerencsémre. Vagy nem. Quackity jött be.

- Dude, mi ez? - nézett ránk. Ruadtan felé fordultam.

- Ez nem az aminek látszik - nevette el magát Willbur. Na szép, pont ezt mondanám ha lett volna valami. DE NEM VOLT.

- Úgy volt, hogy miközben aludtál, nem fértem el melletted, mert szétterültél és.. kimentem a nappaliba, de nem fértem el a kanapén sem. Will kijött és mondta hogy elférek mellette, reggel meg szintén leestem az ágyról. - magyaráztam, közben felálltam a földről. Szerencsémre Quackity elnevette magát. Huh. Nem mérges. Bár miért lenne az? Nem is tudom, mire gondolok.

- Te kurva szerencsétlen vagy  - nevetett és szerintem levegőt sem kapott. Szegény.

- Hát tudom... - vigyorodtam el kínosan. Very kínosan.

- Gyere - intett és szúrós szemmel ránézett Willburra és kiment. Willhez fordultam, mire ő csak megvonta a vállát.

Követtem Quackityt. Bár fogalmam sem volt hogy hova ment, ezért nagyba körbejártam az egész házat, és egyszer csak megszólalt mögöttem.

- Itt fogsz örökre kőrőzni? Vagy idejössz? - megfordultam. Vigyorogva támaszkodott a falnál. Holy.... csak most ne ájuljak el... mhm. Oké. Elkezdtem felé sétálni, majd megálltam előtte. Felnéztem rá, kicsit hát magasabb volt mint én.

Átkarolta a derekam. Elkezdtem remegni. Istenem aisbs. Belenézett a szemembe.

- Tetszik? - nézett rám.

- Ki? - zavarodtam össze.

-Willbur - itt hallkabbra vette a hangját.

- Mi? Nem dehogy. Nem is ismerem még. Az egy dolog hogy jól néz ki, de nem. - mondtam teljesen őszintén. Most mondjam azt neki hogy ő kell. Hát az is igaz lenne. Quackity te kellesz.

Végül megölelt. Jó szorosan.

- Szóval jól néz ki mi? - suttogta gúnyosan a fülembe.

-Quackity! Ahjj, féltékeny vagy? - mosolyodtam el, persze ő ezt nem láthatta.

- Nem - motyogta a vállamba.

- Nam hallom - vigyorogtam.

- Nem - mondta hangosabban. Aha persze 😏.

- Akkor hiszel nekem., mer ha nem akkor kibaszlak az ablakon - elnevette magát.

- Jó, hiszek neked - engedett el. Utoljára a szemembe nézett, én pedig rámosolyogtam.

Elment a konyha felé, én pedig megfordultam. Willbur állt ott. Nee, vajon mennyit hallhatott? Nem akarom megbántani. Csak állt ott mint egy.... enderman. Lol. Aztán elmosolyodott.

- Szóval helyesnek tartasz? - vigyorgott rám. Hát kurvara... i mean.

- Azt mondtam nem rossz. Van különbség - vigyorogtam, és miközben elsétáltam mellette megböktem a mellkasát.

Bementem a fürdőbe és átöltöztem, a tegnapi ruhámba, mert nem hoztam másikat magammal.

Utána kimentem a konyhába és láttam hogy Alex amerikai palacsintát csinál. Elmosolyodtam és leültem a bárasztalhoz.

- Nem is tudtam hogy tudsz főzni - mosolyogva néztem a fiút, ahogy a palacsintát... hát süti. Akkor mér azt mondtam hogy főzni? ah mindegy reménytelen vagyok.

- Azthiszed, hogy egyedül élek, és senki nem főz rám, így magamnak sem tudok? - fordult hozzám kicsit sértődötten.

- Én főznék rád. - mondtam ki. MI? EZT MEG MI A BÁNATÉRT MONDTAM KI? What? Ezt nem akartam kimondani... ahaksbsj.

-Mi? - fordult felém.

-Mi? - néztem rá. Csak elmosoloydott, de nem szólt semmit. Ezt most akkor megúsztam? Ohhh jajj.

Miután kész lett, kitálalta és elfogyasztottuk hárman a reggelit.

-Ebéd után, streamelni kéne. Így hárman - vetette fel Will. Én természetesen bólintottam, és Quackitynek is tetszett az ötlet, így felvetette hogy majd ebédelni menjünk be a városba. Ami mindenkinek tetszett.

Miután megettük,elmosogattam és elpakoltam mindent. Kicsit leültem a kanapéra, és írtam Laylának hogy majd valószínűleg este megyek haza. A fiúk Minecraftoztak, így bementem Quackityhez, leültem az ágyra és néztem. Asszem az Mccre gyakoroltak.

Egy kis idő után, Alex felém fordult.

-Nem ülsz ide? - nézett rám halál komolyan. Ez komoly? What? Hova? Ahhhh mit mondjaak?

Words : 639

*Jaah és boldog születésnapot Big Q-nak... 🥳*

*Addig itt egy kis kép róla*

*Addig itt egy kis kép róla*

Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Its started with a hug...||Quackity ff. |Où les histoires vivent. Découvrez maintenant