Its started with a hug...||Quackity ff. |

14. rész

Gyorsan megöleltem az torony magas fiút és félve, remegő gyomorral, fal sápdtan mentem be.

- Minden oké? - nézett rám Will, miután beengedett.

-Mhm, Quackity? - kérdeztem. Hamar túl kell esnem rajta.

- A szobájában láttam utoljára - vont vállat a magas fiú és eltűnt a vendégszobában.

Huh, magamra maradtam. Essünk ezen túl és útána térjünk vissza  a nyomorék életünkhöz. Ráérősen sétaltam a fiú szobája felé, miközben megigazítottam magamon. Kb. mindent is. Ahogy odaértem az ajtó csukva volt. Hogy miért azt nem értem, de kopogtam.

- Gyere - hallottam meg. Kifújtam a levegőt és bementem. Ennyire még életemben nem liftezett a gyomrom, és hányingerem is volt. Ami szerencsére nem jött ki haha.

Amikor meglátta hogy ki jön, elvigyorodva fogadott. Ennyire vicces lenne? Haha akkor nem aggódnék ennyire.

- Quackity! Meg tudom magyarázni. Szóval, részeg voltam, és nem gondoltam komolyan - hadartam el, mire az csak felvonta a fél szemöldökét és odasétált hozzám.

Megfogta a derekam és magához húzott. Ha eddig nem dobtam ki a taccsot akkor most fogom. Már nem Quackity miatt, mert ő kurva jól nézett ki, és nem is a helyzet miatt, hanem mert izgultam. Életemben nem izgultam még ennyire. Ahhh elájulok!!

- Aha szóval nem gondoltad komolyan?- suttogta a fülembe, én azonnal vörösebb színben váltottam. Közben magunk mögött becsukta az ajtót. Huh. Akkor most mi lesz.

El hajolt tőlem, és a szemembe nézett. A kezeit még mindig a derekamon pihentette és úgy fúrta a tekintetét az enyémbe.

Majd végül hirtelen jobban magához húzott és hosszasan megcsókolt. Wow. Csak ennyi. Lefagytam. Hirtelen nem tudtam mit csináljak, aztán eszembe jutott hogy vissza kéne csókolni, így viszonoztam...AHAHHHHHH MOST JUTOTT EL AZ AGYAMIG HOGY MEGCSOKOLT. Mi? Engem? Miért pont engem? Hogy?. Kb. ilyen és ilyesmi gondolatok cikáztak a fejembe, miközben a fiúval faltuk egymás száját. (fuj)

Na már megint új álmot kell keresnem. Hajj már, hogy ez a fiú minden vágyam teljesíti. Mintha tudná. És a legdurvább az egészben. Hogy ez csak egy öleléssel kezdődött. Csak egy fan voltam. Wow most meg itt csókolózunk. Durva. De csodálatos. Nagyon.

Miután elváltunk, a szemembe nézett én pedig elmosolyodtam és a vállába fúrtam a fejem.

- Szeretlek - motyogtam a fiú vállába. Már nem tudtam magamban tartani.

- Tessék? - nem láttam, de hallottam a hangjában hogy vigyorog.

- Azt mondtam szeretlek - mondtam, már nem a vállába mégis motyogva.
A fiú eltolt magától hogy a szemembe tudjon nézni.. Mosolygott. Az jót jelent?

- Én is szeretlek te szerencsétlen idióta - nevette el magát és újra megcsókolt. Vagy en csokóltam meg őt? Nos nem tudom. De a legboldogabb voltam ebben a pillanatban. Úgy éreztem mindenem meg van, ami hiányzott az életemből. Ő.

A romantikázásunk, Will szakította meg, aki szépen ránk baszta az ajtót. Na szép.

Words: 433

*🦋🦋🦋🦋🦋*
*És bocsánat hogy kicsit nyálas lett, de nekem tetszik. Szerintetek?*