Its started with a hug...||Quackity ff. |

23. rész

Amikor a busz végre befutott a repülőtérre, azért kezdtem kicsit aggódni. De próbáltam elfojtani ezt az érzést.

Quackity, mintha csak tudta volna megfogta a kezem és megszórította. Rámosolyogtam és őszintén boldog voltam.

Valamikor 6 óra előtt felültünk a gépre. Tudni kell hogy még soha nem utaztam repülővel, és nem mondom hogy nem féltem. Én ültem az ablak mellett, Quackity pedig melllettem fogta a kezem.

Miután felszálltunk, kicsit nagyon megnyugodtam. Hosszú út lesz az tudom. Ha jól tudom Alex azt mondta hogy 7-8 ora lesz.
//Nem tudom mennyi idő repülővel mexikóból Londonba jutni, kérlek ne oljetek meg//

-  Will tudja hogy megyünk? - néztem rá a fiúra.

-Elméletileg nem hiszem. - vont vállat. Huh az úgy jo lesz. Remélem nem fog kidobni minket a házából ha meglát minket együtt.

- Értem - bólintottam és kibámultam az ablakon. Már sötétedett. A kivilágított városok sokkal szebbek voltak felülről. Viszont már eléggé álmos voltam. Quackity vállára hajtottam a fejem, és szép lassan elaludtam.

Reggel arra keltem fel hogy valaki megsimítja az arcom. Alex volt az. Már száz ágra sütött a nap.

- Mindjárt ott vagyunk - mondta izgatottan mosolyogva. Ezen én is elmosolyodtam, de gyomorgörcsöm is lett ahha.

Amikor leszálltunk én még full kómában voltam, konkrét Quackity vezetett kézen fogva.

- Fel kéne már kelned, nem gondolod - nézett rám vigyorgva.

- Fránya időeltolódás, otthon ilyenkor aludni szoktam - motyogtam, miközben a hotel felé tartottunk. London nagyon szép volt. Egy álmom volt ide eljutni, és itt is vagyok. Nem hiszem el. És pont Quackityval. Azért kicsit izgulok a Wilburral való találkozástól, de nagyon hiányzik már. Igaz mint csak barát. De azért meg is közel áll hozzám.

Amikor odaértünk az egyébként hatalmas hotelhoz, a recepción megkaptuk a kulcsokat. Felmentünk. A 456-os szoba volt a miénk, így azt megkerestük. Quackity kinyitotta az ajtót, nekem meg leesett az állam. AZTAKURVA EZ LUXUS. Mármint, ezt így... what...ez kurva szép.

A hotel úgymond egy felhőkarcoló volt egyben. Üvegfala volt így csodás kilátás nyílt a városra az ágyból. Egy szoba volt egy kis konyhával és egy wc-vel. Körbe futottam és mindent megnéztem. Ahh csak egy kicsit nézett hülyének a fiú.

-Quackity - ugrottam rá. - Ez csodálatos. - jó lehet kicsit túlreagálom, de még életemben nem láttam ilyen szép helyet. Wow.

- Örülök hogy tetszik - nyomott egy puszit a hajamba. Leszálltam róla, és bevittem a bőröndöket a szobába. Leültem az ágy szélére és onnan bámultam ki a nagy ablakon.

Kis idő után a fiú mellém ült, és már ketten bámultunk ki az ablakon. Csodás.

- Quackity.... - néztem rá.

- Alex - vágta rá.

- Jó akkor Alex...

- Igen? -

- Tudod, sokat gondolkoztam ezen és nem jutottam sokra úgyhogy megkérdezem - motyogtam.

- Mond már - türelmetlenkedett a fiú, mire csak elmosolyodtam.

- Szóval csak ez érdekelne hogy miért én? I mean tudod te mennyi fanod van és mennyien rajonganak érted? De te mégis engem választottál, és ez nagyon foglalkoztat hogy mi fogott meg téged bennem, hogy most itt lehetek veled.? - döntöttem a vállára a fejem.

-Well a válasz egyszerű drága....

Words: 481

*Bocsánatot kérek hogy ilyen rövid és kissé unalmas rész lett, a kövi nem lesz ilyen esküszöm. *