Lélektükör - novelláim

Nyílt nap

A Szarvas melletti erdőben nagy volt a felfordulás. Mókusok szaladgáltak fel és alá díszeket és égőket szorongatva. A fákon énekesmadarak csücsültek, és dalokat próbáltak. Az avarban sünök mocorogtak. Két harkály éppen felröppent, és egy szalagot tartottak a csőrükben: Üdvözlünk! A deszkákból eszkábált színpadon egy medve állt, és a mikrofonját teszteltette az asszisztensével.

- Próba, próba - kocogtatta meg a mikrofont a medve. Hangja átsöpört az erdőn a hangszórók segítségével. Az erdő állatai elfordultak, és befogták a fülüket.

- Kicsit talán túl hangos... - suttogta az asszisztens, egy szemüveges őz. - Lejjebb vegyem a hangerőt, főnök? - kérdezte a medvétől, aki rögtön bólintott, és elvonult átöltözni. Amíg az őz a mikrofon beállításával bajlódott, állatok csoportjai szállingóztak a színpad köré, és izgatottan pusmogtak. Körülbelül két perc múlva a medve kilesett a kulisszák mögül, majd méltóságteljesen kisétált a színpadra.

- Mindenkit üdvözlök! Én, mint a szarvasi erdő polgármestere, ünnepélyesen jelentem, hogy a nyílt napra az előkészületek szépen zajlanak, már csak mindenkinek fel kell állítania a standját! - mondta, mire egy borz jelentkezni kezdett. A medve szót adott neki.

- Polgármester úr... milyen nyílt nap lesz ma? - kérdezte, majd szégyenlősen hozzátette. - Tudja, én elutaztam, és máig távol voltam, ezért lemaradtam erről...

- Na akkor elismétlem hatodszor a mai nap folyamán: egy olyan fesztivált szervezünk, amire meghívunk más állatokat, és bemutatjuk nekik, hogy a mi erdőnkben hogyan folyik az élet - mondta türelmetlenül a medve. - Van-e aki nem érti?

Mivel senki sem jelzett, a medve levonult a színpadról.

- Évikém, mondanál egy időt? - kérdezte nyájasan az asszisztensétől, akinek a nagy kapkodásban lecsúszott a szemüvege.

- 9 óra, főnök. - mondta, miután megigazította a szemüvegét.

- Szuper. Kérlek kapcsold fel a központi világítást! - kiáltotta a polgármester, miközben távolodott. Évike pedig megnyomott egy pár gombot, és voilá, felgyulladtak a fények! A főtéren mindenki ámuldozva figyelte a világítást, majd eszükbe jutott, hogy lassan fel kéne állítani a standokat. Az állatok szétszéledtek, és egy perc múlva mindenhonnan kalapálások hallatszottak, és a standok kész voltak!

Tíz órakor megkondultak a harangok, és a nagy, tölgyfa kapu megnyílt a látogatók előtt. Állatok tömege özönlött be az erdőbe. Volt ott zebra, krokodil, flamingó, de még teknős is.

A nagy tömeg ellenére mi csak egy állat útját fogjuk végigkísérni: egy nyúlét, Liáét.

Amikor Lia belépett (pontosabban beugrott) a nagy kapun, elámult. A csodás fények és a gyönyörű díszítés elkápráztatta. Azt sem tudta, hol kezdje.

- Idegenvezetés! Aki akar, jöjjön! - hallotta meg. Odasietett. Egy szemüveges őz állt, és kiabált. - Idegenvezetés! Gyertek!

Lia volt az első. Nemsokára több állat is csatlakozott hozzájuk, és elindultak. Amikor az első standhoz értek, az őz hirtelen megállt.

- Elnézést hölgyeim és uraim, még be sem mutatkoztam: a nevem Évike. És ez itt a mi kiváló órásunk, Péter standja - jelentette be. Néhány madár máris kivált a sorból, és a jobb, mint jobb órákat nézegette érdeklődve. A csoport továbbindult, és nemsokára már Zsuzsi görögdinnyéit nézték, miközben Zsuzsi magyarázott.

- Hölgyeim és uraim, ezek a legjobb erdei dinnyék! Szép nagyok, és nagyon ízletesek! Vegyék, vegyék! - kiáltotta Zsuzsi a körülbelül 30 centi átmérőjű dinnyékre mutatva. Évikéék itt nem sokat időztek, hamar továbbálltak. Megnéztek még öt-hat standot, majd egy hosszabb séta következett a tóig.

A tó partján is számtalan bódé állt. Az állatok itt halat, horgászfelszerelést árultak, sőt, egy stégnél többen is horgásztak. Itt a csoport jelentős része levált, már csak Lia, Évike és egy pelikán, Szilvi maradt. Továbbindultak az erdő sűrűjébe. Itt már csak egy-egy stand állt elszórva. Végül elérkeztek az utolsó bódéhoz, amit már joggal lehetett boltnak mondani, hisz egy nagyobb faház állt a tisztáson.

- Hölgyeim... Ez Béla, a bagoly könyvesboltja. Kérem legyenek csöndben, mert nagy valószínűséggel alszik - figyelmeztette a csoportját Évike.

- Alszik? - hitetlenkedett Szilvi.

- Nappali bagoly - vonta meg a vállát Évike.

- Mégis hány órát szundít egy nap Béla? A baglyoknak úgy tudom nincs szükségük sok alvásra - tudakolta Lia. Évike kérdőn nézett rá.

- Tényleg? - kérdezte, de amikor Lia bólintott, még hozzátette. - Ez nekem új... Béla napi 18 órát alszik átlagban.

- Így már érthető - nevetett Szilvi, és beléptek. A szobában körben könyvespolcok álltak (persze nem üresen), csak az ajtóval szemben volt egy kis pult, mellette pedig egy felfele vezető lépcső. Ám bagoly az nem volt.

- Béla! Béla! Kelj fel! - kiabálta Évike. Ez megtette a hatását. A lépcsőn egy hálósapkás bagoly kóválygott le karikás szemmel, de amikor meglátta a vendégeit, azonnal felélénkült.

- Jó napot kívánok mit tehetek Önökért? - tudakolta vidáman, majd halkan hozzátette, mintha kínos lenne. - Hányadika van?

- Július 22-e - felelte Évike. - Ma van a nyílt nap, tudod!

- Nyílt nap? Ma? - kérdezte ijedten Béla, majd felszaladt a lépcsőn, és öt perc múlva ingben, hálósapka nélkül tért vissza. - Na, akkor újra... valamit tehetek Önökért?

- Mi csak körülnézni jöttünk - sietett a válasszal Lia. - Amúgy egész szép ez a bolt - tette hozzá. Béla büszkén kihúzta magát.

Szilvi ekkor már a polcok közt járt, és keresgélt. Csak akkor állt meg, amikor a fantasy részhez ért. Ujjaival a könyvek közt matatott, aztán diadalmasan felkiáltott.

- Megvagy! - mondta könnyes szemmel, és leemelt egy vaskos kötetet a polcról. - Mennyi ideig kerestelek... Kemény egy éve! De most itt vagy, és az enyém leszel! - kiáltotta, és a pulthoz szaladt. Béla megnézte a könyvet, és legyintett egyet. - Az már úgyis kiment a divatból. Vidd, ajándék.

Szilvi elolvasta az ismertetőt, végül megnézte az íróját.

- Ezt te írtad? - kérdezte hitetlenkedve Szilvi.

- Én bizony! A Hófehérke és a hét törpe az egyik legjobb művem! ... Vagy ez nem az? - pislogott Béla.

- Nem. Ez az Örökvölgy legendája. Jó könyvnek tűnik - felelte Szilvi. Béla értetlen fejet vágott.

- Írtam volna ilyen könyvet? Ja, tényleg, emlékszem! - csapott a homlokára Béla. - Csak itt kapni, ebben a boltban. Örülök, hogy tetszik az ismertető.

Ekkor tűnt fel Lia, és egy vékony zsebkönyvet szorongatott. Béla megnézte, és kirobbant belőle a nevetés.

- Vidd, ajándék - mondta.

- Muti, mid van? - kérdezte Szilvi.

- Hófehérke és a hét törpe - válaszolta Lia. Szilvi nevetni kezdett.

- Mi van? Szeretem ezt a könyvet - vonta meg a vállát Lia. - Csak az én példányom már elveszett, ezért kellett egy új. - magyarázta. Szilvi rámosolygott.

- Értem. Mehetünk, nem? - kérdezte Évike felé fordulva. Évike bólintott, és elindultak visszafele. Béla még sokáig mosolyogva nézte őket az ablakon át, aztán lerogyott egy kis sámlira, és elaludt.

2020. június