Lélektükör - novelláim

Karácsonyi álom

Álmodsz.

Egy félhomályos folyosón állsz. A falra rögzített fáklyák lángjai kísértetiesen lobognak, habár nem érzel légáramlást. Előtted egy hatalmas, fa ajtó zárja el az utat, amelyet régi, már kivehetetlen faragások borítanak. Egykor gyönyörű lehetett, azonban mostanra már annyira elkopott, hogy véleményed szerint fel kéne újítani.

Ettől eltekintve a helyiség teljes mértékben elnyeri a tetszésedet. A deszkapadlót vastag, vörös-fekete pettyes szőnyeg fedi el. A világosbarna, néhol kissé foltos falakon festmények lógnak. Mind más, mégis hasonló: mindegyik ugyanazt ábrázolja: a karácsonyt.

Van, amelyiken örökzöld ágak jelennek meg, rajtuk gyönyörű díszekkel: csillámló arany hintaló, fénylő vörös gömbök, fehér fényfüzérek. Egy másikon egy szegény család látható, akiknek nem adatik meg ez a pompa: ők csupán egy fenyőággal és négy gyertyával díszített asztalnál ülnek, amelyen az étel csak igen kevés mennyiségű. Azonban ők e körülmények ellenére is boldognak látszanak.

Akaratlanul is elmosolyodsz, majd az ajtóra fordul a tekinteted. A testetlen éned egyetlen gondolatra odalebeg hozzá, majd alaposabban is szemügyre veszed. A faragványokról nem tudod meghatározni, mit ábrázolnak, és a rozsdás kilincs is arról árulkodik, hogy igen régi. Vajon mi rejtőzhet mögötte?

Éppen csak megfogalmazódik benned a kérdés, amikor a fa szerkezet nyikorogva kitárul. A túlsó szobában sötét van.

Megborzongsz, és arra gondolsz, hogy ez a jelenet beleillene egy kalandregénybe. Akár egy horrorba is... Nagyot nyelsz, és a félelmedet legyőzve belépsz.

Ahogy a lábad talajt érint, egyszerre fénybe borul a terem. Jóval nagyobb, mint elsőre gondoltad. Szinte ki sem tudod venni a végét az irtózatos hossza miatt. A falon száz meg száz fáklya lobog. A lábad alatt érdekes módon nem deszka, hanem fű van: fű, amit néhol hó borít. A mennyezet sötétkékre van festve, rajta apró, fehér pontok ezrével. Vagy tán nem is a szoba plafonját, hanem az égboltot látod?

A helyiség közepén egy hatalmas fenyő áll. Felnézel, a csúcsát kutatva, azonban mintha az égig érő paszuly pont előtted nőtt volna ki. Ágai valósággal ragyognak, szikrázó arany fényt hányva mindenfelé. Ágairól gömbök, ezüst szaloncukrok lógnak, s porcelán kisangyalok ülnek rajtuk.

Percekig le sem tudod venni a szemed a gyönyörűségről. Mintha csodát látnál, úgy nézed a fát. Szívedben harmónia, boldogság és megnyugvás támad. Minden aggodalmadat elfelejted.

A lábad puhán felemelkedik a földről. Csak repülsz, szállsz egészen fel az égbe. Egy idő után megpillantod fenyő csúcsát, amin egy ragyogó csillag ül. A Napra is lehetne nézni, de rá nem. Lehunyod a szemed, és érzed, ahogy eggyé válsz vele... érzed, ahogy eggyé válsz a karácsonnyal.

Immár senki sem árthat neked: biztonságban vagy e szent ünnep védelmében.

2021. december 18.

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyi ünnepeket! (Kicsit késve) AlwaysReadGirl