A mezőn sétálok. Ilyenkor, tavasz végén szeretek a legjobban a természetben lenni. Ebben az időszakban minden olyan nyugodt, harmonikus. Az állatok megszokták már a jelenlétem: a fejem felett madarak szálldosnal, a fű között pocok bújik, és még egy nyulat is észreveszek, amint szimatolva táplálék után néz.
A mező csendes. A fű halkan suhog a szélben. A réten színek kavalkádja látszik. A zöld fűrengetegben fellelhető a lila mezei zsályától kezdve a vörös pipacson keresztül az égszínkék búzavirágig minden. Sosem tudom felfogni, hogy ezek a virágok színei mitől olyan gyönyörűek: tiszták, erőteljesek, megigézőek.
Egy kicsit távolabb erdő határolta a rétet. A fák ágain rózsaszín, narancssárga és fehér virágok nyílnak, de a zöld átvette már az uralmat. A hűs árnyékban őzek lépdelnek, a fákon mókusok kergetőznek.
A másik irányba hegyek körvonalai sejlenek fel. A magaslati erdőre vetülő nap arany fénybe borítja a lombokat. A sziklák sem tűnnek most olyan komornak. Fel tudom fedezni a résekben meghúzódó mohát, a különböző kőzetek színeinek váltakozását. A repedések behálózzák a köveket, pókhálószerű mintát rajzolva ezzel a hegyoldalra. A hegytetőről vízesés zúdul le, ami a talalra érve folóként folytatja útját. Ahogy a napsugár a vízpárát éri, apró szivárvány rajzolódik ki a hegy előtt.
Felnézek az égre. A nap szélesen mosolyog a világra. Néhány bárányfelhőn kívül az égbolt teljesen tiszta, és kékebb, mint valaha.
2021. április
ESTÁS LEYENDO
Lélektükör - novelláim
Historia CortaEgy lány novellái, aki ezt a csodálatos tevékenységet, az írást választotta hobbijául. Jó szórakozást az olvasáshoz!
