Valamikor, régen

30 5 0
                                    

Valamikor, régen a világban nem volt más, csak sötétség. Nem látszott a ragyogó napkorong izzása, nem szórta halvány fényét a fenséges hold. Éjszaka az égbolton nem világított a millió és millió apró fénypont. Egy óvó kéz nem gyújtott lámpást, hogy azzal megvilágítsa önmaga és társai előtt az utat. Nem lobogott a szenvedély, nem perzselt az erő nyers lángja. A tűz nem tartotta melegen a barátságos otthonok kandallóit egy hideg téli éjjelen, s nem jelentett védelmet az eltévedt vándornak a veszély jeges karjaitól sem. És ha valakire a halál végleg egy fekete leplet borított, a szerettei nem gyújtottak a tiszteletére gyertyát, mely remegő lángjával az Úristenhez imádkozik.

Valamikor, régen a világban nem volt más, csak csend. Nyomasztó, mély csend, mely üres, mint a lég, de végtelen, mint az univerzum. Nem hallatszott sem a szél zúgása, sem a gallyak roppanása puha léptek alatt, sem a távoli nagyváros mindig forgalmas utcáinak zsivaja. Egy szó sem hangzott el. Sem azok, melyeket aranyba burkoltak, azonban belül teljesen üresek és romlottak, sem azok, melyek olyannyira teli vannak érzelmekkel, hogy a lelketlen emberben is melegség támad tőle. Mivel nem volt zajongó tömeg, nem üvölthette azt át senki, mivel nem volt szónokló, a beszéde alatt senki sem társaloghatott suttogva a mellette állóval.

Valamikor, régen a világ üres és szívtelen volt. Nem állt fent a szeretet és a gyűlölet örök párharca, nem váltakozott percenként a vidámság és a bú, s nem szorította össze a szívet a félelem. A harag, a bátorság, az aggodalom, a meghatottság nem jelentett semmit, csupán egymás után tett betűk halmaza volt. Nem pattantak ki az elméből a zsenialitás ragyogó gondolatai, a képzelet sem szárnyalt szabadon. Ha léteztek volna ekkortájt emberek, őket mindössze egy páncélhoz lehetne hasonlítani, mely körbefonja a kongó ürességet. Nem érzett volna a szív, s nem dolgozott volna az ész.

Valamikor, régen a világ sötét volt, néma és üres. 

Aztán a sötétségben fény, a csendben hang, a semmiben pedig érzelem, gondolat és élet támadt.

2022. január 25.

Lélektükör - novelláimOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz