Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

1.

*Natasha szemszögéből*

Szokásos felderítésen voltam az erdőbe, illetve egy kicsit kiszellőztetni a fejem. Semmi nem volt, megint. Már épp indultam volna haza mikor meghallom valami dúdolást. Mint egy altatódal. Követtem a hangot.
Egy lány állt a fák között, azon a helyen ahol kb 2 hónapja egy robbanás volt. A lány csak dúdolt és sétált. Néha néha egy-egy fához hozzáért és érdekes lila szikrák jelentek meg. Nem akartam közelebb menni hozzá. Kicsit figyeltem. Ám egy faág reccsenésére a tekintetét rám emelte. Mikor a szemembe nézett, jéghideg és sötét volt minden. Minta nem lennének érzései. Ám a legméllyén mégis csak egy kicsi fájdalom. Próbáltam tekintetem elkapni és amint megtettem eltünt...

Rohantam vissza a toronyba hogy elmondjam mi történt. Mindenki a konyhába ült és békésen reggelizett.
Lihegve estem be az ajtón. Minden tekintet rám emelkedett.

-Á Romanoff üljön le, reggelizzen!- inett Stark az üres szék felé.
-Csak nem szellemet láttál Nat?- nevette el magát a kapitány
-Van egy lány...az erdőbe...
-Oké és ehez mi közünk?- szolt közbe Thor.
-Az hogy...van képessége...- erre a mondatra mindenki lesokkolva nézett.
-Meg kell keresnünk! Nat, Wanda, Pietro ti menjetek oda ahol Nat látta a lányt. Én az égből nézem. Clint, Steve ti az erdő másik irányából menjetek a robbanás fele.- adta ki a parancsot Tony majd el is indultunk.

Már pár perce kerestük mire egy fánál, ahol reggel láttam kicsit alrébb de megtaláltuk.
-Stark, megvan a lány, a robbanástól kb 10-13 méterre északra.
-Próbáljanak közelebb menni, fentről nézem.

Ahogy halkan próbáltunk közeledni felé úgy állt meg ő is.
-Már megint itt vagy? Úgy látom barátokat is hoztál.- szólalt meg, ám még mindig háttal állt nekünk.
-Nem akarunk bántani! Segíteni szeretnénk.
-Miért kéne nekem segítség.- lassan megfordult és megint elfogott az a rossz érzés.

Elkezdtem szédülni majd össze estem, ő csak ördögien mosolygott. Wanda rögtön hozzám futott. A lány pedig eltünt.
-Pietro menj utána!- kiálltott testvérére az engem segítő lány.

*Pietro szemszögéből*

Futottam a lány után, de gyorsabbnak tünt mint én. Sokkan gyorsabbnak. Úgy változtatta az irányokat, hogy alig birtam követni. Egy idő után elveszettem.
-Mr.Stark nem látta merre van?
-De,éppen a patak felé tart. Kapd el!

Megindultam a patak fele. Meg is találtam. Állt egy fa elött és nézte. Közelebb mentem. El akart futni de most gyorsabb voltam. A fának nyomva fogtam le el ne menjen mire a többiek is ide értek.

-Mégis mit akartok? - szólalt meg a lány.
-Nyugi kislány, csak beszélgetni.- mondta Stark de közbe szóltam.
-Az ráér de...megsebesült.- mutattam a lány vérző oldalára.

*A mutáns szemszögéből (a lány)*

Miután elláták a sebem egy óriási helységbe voltam, egy emberrel aki valószínűleg orvos.
-Óh hát felkeltél? A nevem Dr. Bruce Banner. Én varrtam össze a sebed.- mosolygott kedvesen.
-Aha kösz, vagy mi?!

-Oh hát túl élte! Remek na de most jó lenne ha csiripelnél kislány!- jött be Stark.

Végül kimentünk gondolom a nappaliba ahol mindenki ott volt. Nagyon jo erzes volt hogy mindenki engem bámult, remelem ertheto az ironia.

-Mit akartok tudni?- doltem neki a bár pultnak.
-Ömm, mindent?!- szólalt meg valamelyik...