Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

9.

*E/3 szemszögéből*

A toronyban csend volt a csata után.
Liv miután elment a fehér hajú fiú átment hozzá hogy menezze jól van e. Kopogott de semmi válasz nem erkezett.
Majd testvere nyitott ajtot.
P:nincs itt Liv?
W: azt hittem nalad van..
P: om nincs...

Az ikerpar lesetaltak a tobbiekhez. Senki nem latta Livet. A villamgyors Maximoff vegig futott az epuleten de semmi.
Natasha csak bamulta a kepernyot majd felkialtott.

N: történt egy robbanas, valószínűleg Liv volt!

Pietro amint csak tudott oda futott de nem látta a lányt. Viszont talált egy injekciós tűt, az aljan egy kis oldattal.
Vissza futott a toronyba megmutatva a tobbieknek.

Egy bomba repült be a torony ablakan a semmiből. Viszont nem robbant fel. Annyi volt rairva HYDRA.

Pár pillanat mulva a bosszúállók már a Hydra fele tartottak.

A bosszúállók szemben alltak a hydra katonaival.

-Nincs eselyetek!- szolalt meg Amerika Kapitány.
-Oh dehogynem, nekünk itt van ő...- nevette el magát az egyik ember.

*Liv szemszögéből*

Egy hideg cellába ébredtem, megint elfogtak remek. Pedig egyáltalán nem akartam vissza jonni ide amiután elszoktem.

Minden ugyan olyan volt mint regen. Rideg és sötét. A kóbor szenvedő lelkek a falak között.

A mai nap tele lőttek minden féle méreggel. A kezem úgy bézett ki mint egy drogosnak. Tele volt tű nyomokkal, belilult es meg zsibbadt is.

Mikor már eléggé megkínoztak azt hittem rosszab nem lehet. De persze hogy lehetett.

Kimosták az agyam.

Majd pár perc múlva lebilincselve vittek végig egy hosszú folyósón. A szemem szikrázott a dühtöl, teljesen mas voltam.

Majd amint levették a bilincseket és kimentem az ajtón megláttam őket....

*Pietro szemszögéből*

Elő lépett Liv. Teljesen lefagytam, össze szorult a gyomrom. Tiszta lila-zöld foltok voltak rajta. Nem volt önmaga. Kicsordult egy könnycsepp mikor rám nézett.  Natasha csak mellém lépett kezét a vállamra tette és annyit mondott "minden rendben lesz".

Elkezdődött a csata. Én rögtön Livhez akartam futni de Stark azt mondta majd ő. Hát pár perc mulva láttam ő a földön feküdni.
-Oke lehet próbáld meg te téged szeret!- nyögte ki. Az utosló szó kicsi mosolyt csalt az arcomra.

A lány éppen Clintet nezte ki maganak. De egy gyors mozdulattal felkaptam es elvittem magammal.
-Hagyj békén!- orditott rám. Én csak a falnak nyomtam és lefogtam.
-Liv én vagyok Pietro! Kérlek figyelj rám!- a név hallatán kicsit más hangulat sugárzott a szeméből, majd újra vissza jött az a rémisztő tekintet.
-Erősebb vagy te ennél!
-Hagyj már békén!!!!!!
-Liv én szeretlek kérlek!!!!!
-Én viszont nem! Assem tudom hogy kivagy! Hagyj már végre békén!!!
-Pietro vagyok az a srác akit a találkozásunk óta utáltál. Majd eggyütt edzettél vele. És elég sokat hülyéskedtünk...- kezdtem el mesélni neki mindent.

Ismét vissza jött a barátságos tekintete de még most sem emlékezett rám.
-Azt mondtam tűnj innen!- orditotta majd eltaszított.

-Pietro jól vagy?- futott hozzám a tesóm.
-Fáj...
-Tudom, elég nagyon estél.
-Nem nem az fáj! Hanem hogy..nem emlékszik rám...- csuklott el a hangom.

Fájt bele gondolnom abba hogy lehet soha többé nem látom. Azt a lányt aki miatt minden reggel érdemes volt felkelni....

Halihoo ujjabb resz remelem tetszik :)