Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

35.

*Liv*

A fekete kapu eltött áltam pár centire. Megfordultam majd az a fekete lény belelökött. És teljes sötétség.

Megszünt a világ. Lebegtem a sötétségben. Szedultem..majd elájultam.

*Pietro*

A varázslót meg sem lepte hogy Liv eltünt.
-Strange tán van valami baj?- nézett rá Rogers.
-Om...ni..nincs- dadogta.
-Végig tudta...- mondtam.-maga végig tudta hogy Livért jött! Tudta hogy el fogja vinni! De nem mondta!- estem neki.
-Pietro! Pietro! Álj le!- fogott vissza Rogers meg Stark.
-Ez nem igaz ugye?- nezett le rá Tony.
-Sa..ssjnálom...muszály volt titokban tartanom.
-De most elvesztettem életem szerelmet!!!!- kiabaltam rá.
-De megmentette az embereket....
-Hol erdekel az engem. Nekem ő kell! Mindennel jobban szeretem es sose akarom elkészíteni tudom sok hulyeseget csinaltam de szeretem!!! Meg kell keresnunk meg nem keso!- ültem le a kanapéra. Arcomat a kezembe temettem es probaltam nem sirni.

-Van egy ötletem!- ugrott fel Vasember.- A galaxis örzői!

Egy jó fél óra mulva meg is érkeztek. Mivel annyian nem fertunk fel a gépre így csak. Tony, Steve,  Wanda meg en mentunk, meg ugye a galaxis vedelmezoi.

Egy hosszu ut utan oda ertunk a "sotetseg univerzumaba". Amimt a neve is mondja...sötét volt. Ez a multoverzum nagyon fura volt..ilyeszto és hatalmas.

El is indultunk a keresésére. Sokáig bóklásztunk még nem találtunk valamit... Valami félelmeteset.

Egy dombot. Tele koponyákkal, meg csontvázzakkal. Hátborzongató volt. A tetején egy kard volt. Körbe néztünk de semmit nem láttunk majd egyszer csak megjelent az a fekete lény. Livvel a kezébe...

Oda akartam rohanni de vissza fogtak. A lány még élt, viszont eszméletlen volt.

Az alak felvitte a domb tetejére majd a kard fölé helyezte a lanyt. Ő csak lassan repült fel.

A többiek azt mondták még ne támadjunk de késő. Oda rohantam a fekete genyóhoz ám egy perc alatt ujra ott voltam a többiek mellett. Majd jött még egy csomo olyan alak. Harcba szálltunk velük.

Miközbe a lány egyre fejjeb ment. Villámlott és minden fényesebb lett minnel jobban emelkedett a lány. Majd egyszer csak egy óriási robbanás és eltüntek a lények. A lány csak a levegőbe volt. Majd egy gyors mozdulattal lezuhant. Bele a kardba.

Amilyen gyorsan csak tudtam oda szaladtam. Még élt. Ám egyre több vért vesztett. Leemeltem a kardról majd a többiekhez futottam vele.

A világ omladozni kezdett. Így amilyen gyorsan cssk tudtunk elmentünk onnan.

Amint haza értünk Livet bevittek a muttobe és tobbet nem láttam....

*Liv*

Gépek csipogására keltem..megint. Már nem tudom mennyiszer keltem erre.

Körbe néztem de senki nem volt ott. Majd hirtelen Bruce jelent meg előttem.

-Liv! Felkeltél, remek! Hogy vagy?- kerdezte mikozbe vért vett tőlem.

-Fáradtan...

-Hát azt el is hiszem.... Jólvan megvagyunk. Szerencsére nem esett baja. És gratulálok.- mosolygott rám. Én csak vissza mosolyogtam értetlenül majd felültem és ki csoszogtam a konyhába.

-Pi..etro...
-Liv!- kapta felém tekintetét. Majd elöttem termett és megölelt.-Hogy vagy?
-Fáradtan...szóval megyek aludni..és reménykedek benne hogy velem jössz.- néztem rá boci szemekkel.

Ő csak felkapott és felvitt a szobájába. Majd amint letett az ágyra engem el is nyomott az álom.