Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

5.

Megtaláltuk az aktákat majd elinduktunk a repülő fele. De az utunkban állt az egyik ember aki engem régen kínzott. Emlékszem a tekintetére.

-Még te is?
-Liv? Hát túlélted a vadont?- nevetett fel. Mire egy határozott mozdulattal a falnak vágtam.
-Csak ennyit tudsz kislány?
-Nem! Képzeld nem!- ezzel neki is elszoritottam a levegő útját. Kapálózott majd hirtelen megállt. Elhajitottam a folyosó másik végére.

A többiek a katonákkal, robotokkal harcoltak. Már eléggé a vége fele voltunk, egyre kevesebb ellenség volt. Wanda elment segíteni Natnak, Pietro mrg maradt velem.

*Pietro szemszögéből*

Ketten maradtunk Livvel, az utolsó pár robotot irtottuk ki amikor a lány rámmosolygott.
-Hát sikerült ez is.
-Aha...LIV VIGYÁZZ!- amint kimondtam egy robot féle valami átszurta a lány hasát. Lesokkolva álltam. Nem birtam mozdulni. Mikor kihúzta belőlle a kardot az illető eltünt. Liv aháshoz kapott és könnyes szemekkel nézet remegő véres kezére. Oda akartam  rohantam hozzá de egy másik robot lefogott és egy fegyvert tartott a fejemhez. A Hydra főnöke a lány mögött ált, felnevetett és csak annyit mondott" ez túl könnyű volt".

-Kérlek...hagyd...Pietrot...enghem..akarsz.
-Liv nem!!- orditottam rá. A fejem melette pisztoly kattant eggyet és meggyőződtem róla hogy lefognak lőni.
Időközbe Wanda is betévedt vele is azt tették mint velem.  Liv felmászott a földröl kevés kis erelyével. Alig birt megállni a lábán. Remegett, sápadt volt. Össze szorult a szívem ahogy megláttam.

-Azt mondtam HAGYD ŐKET!- orditotta el magát majd minden erejét össze szedve sikított. Az összes robot meghalt. A lány össze rogyott a földre. Az épület omladozni kezdett.

-Mi volt ez?- szolt bele a kis mikrofonba Natasha.
-Liv, sikitott.- mondtam.
-Azonnal tünjetek el onnan!- kiabált ránk Tony.
-Nem hagyom itt Livet!- akartam érte menni mikor. Leesett az épületből egy jó adag törmelék a lány elé. A férfi felállt és a lány halántékának tartott egy pisztolyt.

-Ne Liv!
-Pietro!- fogott vissza Wanda.
-Fussatok...nem lesz semmih bajh..-nezett a szemembe a haldokló lány.
-Nem hagylak itt!!
-Tünjetek innen!- kiabált ránk.
-Vissza jövök érted Liv!- töröltem le a könnyeimet majd felkapva tesómat kifutottam vele az épületből.

*Liv szemszögéből*

Hogy mi történt ezután? Én sem tudom. Miután Pietro kirohant a hugával. Elsötétült minden. Nem tudtam meghaltam e vagy elájultam.

*Pietro szemszögéből*

Fájó szívvel hagytam ott azt a lányt akit lehet csak pár napja ismerek de a szívemhez nőtt. A hajón mindenki sokkoltan, szomorúan nézett mikor nélküle tértünk vissza. Letettem Wandát majd leültem egy ablak mellé és néztem a tájat. Néha leült valaki mellém megkérdezni hogy vagyok, vagy mi törtét vsgx csak éppen nyugtatott. De rá sem figyeltem. Aggódtam Liv miatt. Nagyon nagyon. Nem akartam elveszíteni. Fájt, nagyon fájt.