Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

10.

Legyőztük a katonákat viszont Liv eltünt...  És hónapokig nem is láttuk.. Hosszu fájdalmas hónapok voltak. Egyre jobban hittunk abban hogy már nem él. Sehol sem találtuk meg.

Leérve a nappaliba mindenki gyászos hangulatban ült. Nem akartam elhinni hogy meghalt... Még gondolni sem akartam rá.

-Nincs semmi?- kérdeztem reménykedve.
-Nincs...-mondta Nat.
-De...de nem hallhatot meg!
-De van rá esély...sajnos...-folytatta Thor.
-Ez a te hibád Stark!!- kezdtem el vele kiabálni.
-Miért is?
-Mert elzavartad! Ha nem kiabáltál volna vele nem ment volna el!
-Megölehette volna azt a pár embert de nem tette ide hozta a nyakunkra. Hibát követett el!
-Megrémült!!!! És amikor te keltetted életre Ultront akkor az mi volt? Tobb ember életét veszélybe sodortad és csomóan meghaltak. Egy város lebegett az űr felé miattad! És neked ez csak egy kis hiba volt! Ő meg ennyit tett hogy megrémült és követték majd te kiabálsz vele és elmegy, elfogták és neked nem is számít hol van! - orditottam rá, mire a többiek csak idegesen figyelték a történteket.

-Oh hogy az én hibán hát Ms.Gonosz  magának csinálta a bajt...
-Magának...hogyne tudod téged ezek szerint nem érdekel hogy ha ő elszabadul ezzel az erővel mindenkit MINDENKIT KINYÍR! ÉS EZEK SZERINT AZ IS HIBA VOLT HOGY IDEHOZTUK HOGYNE! SEGÍTETT NEKÜNK STARK Ő VOLT AZ EGYETLEN AKI TUDOTT EGY CSOMÓ DOLGOT A HYDRAROL DE MOST NINCS ITT LEHET NEM IS ÉL ÉS TÉGED NEM ÉRDEKEL HOGY HOL VAN!!!!! HÁT TUDOD MIT ROHADJ MEG!- szoltam közbe.

-Ha ennyire szerelmes vagy belé keresd meg!
-Igen szeretem tudod miért? Mert lehet az elején utált de ő a világ legaranyosabb lánya. Kurva sokat segített nekünk. Mindig harcolt. Védett minket. Sose ártana nekünk. Feláldozta magát értem, értünk mikor elöször elfogták! És én nem akarom őt elveszíteni! Tartsatok nyálasnak de szeretem őt és sosem hagyom hogy baja essen SOSE!- csordult ki egy könnycsepp a szememből.

Wanda és Nat szinte már sirt. A többiek is a sírás szélén voltak.

-Pietro...sajnálom nem tudtam hogy neked ennyit jelent...és igazad van...- mondta könnyes szemekkel Tony. -Hiányzik...-folytatta.

-Meg kell keresnünk!- állt fel Wanda.

Így neki is álltunk keresni.

Egy újjab hónap eltelt és semmi. Nem találtuk meg. Így hát feladták a többiek. Én még mindig kerestem majd feladtam....

*Liv szemszögéből*

Hónapok óta Tokioba vagyok próbálok elrejtőzni. Viszont kezdett honvágyam lenni így hazamentem.

Emlékeztem mindenre, a harcra, a bosszuállókra. Ők nagyon hiányoztak főlleg a kis turbő, Pietro...

Mikor a toronyhoz értem féltem egy kicsit hiszen...valószínüleg utálnak... Nagyot nyeltem majd bementem.

Mindenki ott volt lent kivéve a fehér hajú Maximoff.

-Liv!- kiáltott fel mindenki. Leültünk beszélgetni, szerencsére örültek nekem. Majd Wanda elmesélte mit mondott Pietro..hogy szeret... Hianyzott már egy a villám gyerek.

Este hangokat hallotam a szobájából. Gondoltam haza ért, így átmentem köszönni neki. Amint benyitottam össze törtem.
-Szia Pie...- csuklott el  a hangom. Egy vad idegen lánnyal feküdt az ágyon. A szívem össze szorult, lecsordult egy konnycsepp az arcomon. Ő csak idegesen, egy kicsi bűntudattal nézett rám. Majd kimentem és amint a szobámba értem bevágtam az ajtót és sirni kedztem....

Na ez egy szomcsi rész lett legalábbis én bekönnyeztem...