Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

18.

-Hát ti?- nézett ránk a lány. -Miért néztek úgy ki mint a kifáradt paradicsomok?- mosolygott perverzen.

-Jézus de hülye vagy! Edzeni voltunk most meg palacsintát sütöttünk kisebb sikerrel.- mondta a fiú majd rám mosolygott.

-Nem történt semmi nyugi van.- vittem neki oda a kész kajat.

Lassan a többiek is haza értek. Ki találták hogy holnap este lesz egy party. Remek party = pia, pia = Pietro részeg = bántani fog. Vagy szavakkal vagy fizikailag. Bíztam a fiuban, most bíztam hogy nem csinál hülyeséget.

Este még elmentem futni Pietroval majd egy ujjab zuhanyzás után elterültem az ágyamon. Nagyon kifáradtam ma.  Majdnem elaludtam mikor valaki bejött a szobámba és mellém feküdt.

-Hmm- morogtam a hideg miatt.
-Sh csak én vagyok, mondom nem alszol nélkülem.- súgta Maximoff a fülembe majd átölelt és elaludtunk.

Érdekes álmom volt, nagyon érdekes.

Egy hatalmas mezőn voltunk. Egy nagy házzal. Wanda és Vízió voltak ott 2 gyerekkel. A gyerekeik voltak?! Nat és Stevenek is volt egy lányuk. Boldogak voltak. A többieket nem láttam. Majd megpillantottam Tonyt és Thort amint Clint gyerekeivel játszanak. Miközbe az apjuk fát vág.

Körbe néztem majd megláttam Pietrot egy kb 4 éves kisfiúval és egy csecsemővel a kezébe. Felém jött.

-Elaludt.- adta át a legkisebbet. Amint megfogtam elöntött a melegség. Van két gyerekünk? Házasok vagyun?- pillantok le a gyűrümre.

Kezdtem elhinni hogy ez mind az egyém, majd egy lány vette át a babát és megcsókolta Pietrot. Össze törtem. Akkor ki vagyok én?

-Liv!- hallotam egy ismerős hangot. Noel. Ne ne ne! Neeeee mit keres ez itt.
-Szia kicsim! Ketrin felkelt.- adta át a kisbabát.
-Vá várj ez a mi gyerekünk? H...házasok vagyunk?
-Igen, szivem jóhogy.- nevette el magát.

Hirtelen egy fekete helyen voltam Noellel. Bántani akart. Megint. Ütött, vert, folytogatott és meg akart erőszakolni. Féltem tőle. Elkezdtem zokogni, remegni, nem akartam itt lenni.

Valaki megrázta a vállamat és szolomgatott. Hirtelen felébredtem. Levegő után kapkodtam.

-Liv, hé hé mi történt?-ölelt át Pietro.
-Rosszat...rosszat álmodtam.- sírtam el magam újra.
-Shh itt vagyok, itt vagyok. Mit álmodtál. Tudod ha elmondod nem történik meg!- küdlött felém egy barátságos ám bizonytalan mosolyt.

Elmeséltem neki, az elején mosolygott mikor szt hittem vele vagyok majd teljesen lesokkolódott. Jobban magához ölelt majd elkezdte a hátamat simogatni. Miközeb én a vállába furva fejem, sirtam.

-Shh, nem fog bántani senki, itt vagyok oké? Vigyázok rád Liv!

Majd elnyomott ujra az álom. Nem álmottam már semmit.

Reggel egy mosolygó Pietroval találtam szembe magam.

-Jól vagy?
-Uhhum- morogtam álmosan.

Miután nehezen felkeltem, elmentem lezuhanyozni, majd le a többiekhez reggelizni.

-Pietro nem találtalak a szobádba reggel...merre voltál?- szolalt meg Wanda a nagy csendből.
-Hát ize...
-Nálam volt...rémálmom volt így átjött.- mosolyogtam a fiúra.

A reggelk csendben telt el. Utána Pietroval meg Wandaval elmentünk vásárolni a ma esti bulira.

-Olyanok vagytok mint a gyerekek!- kiáltott utánunk Wanda. Mivel én a bevásárló kocsiba ültem még a másik Maximoff pedig futott velem a parkolóba.

Vettünk elég sok cuccot, engem meg belepett az a sok dolog. Nevetve futottunk Tony egyik sport kocsijához. Miután nagynehezen felálltam a halom kaja alol, Pietro derekamnál fogva kiemelt a kocsiból. Wanda csak mosolyogva, ám értetlen fejjel nézett ránk.