Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

43.

*Pietro szemszögéből*

Nem értettem Dominik miért mondta azt hogy vigyázzak Livre. Vagyis értem hisz ő a bátyja én meg a huga pasija. De nem értem miért most kellett.

Egy kisitast hallottam majd, a hanghulláma, mint egy robbanás. Kitütött, pár percre.

Óriási köd volt. A bosszúállók kiütve feküdtek. Még a Hydrasok holtan.

Nagynehezen felálltam és elkezdtem Wandat keresni. De miközbe mentem végig a romok között meghallottam egy sírást. Liv.

Oda rohantam. A lány összerogyva a földön sírt..testvére mellett..aki..halott volt.

-Liv!- ültem le mellé.

Ő csak mégjobban sírt. Majd a felmászott és a karjaim közé burult. Próbáltam nyugtatni de..nem nagyon sikerült.

Miután a többiek is felébredtek, egy páran a laborba kötöttek ki a sebeik miatt.

Mint ahogy Liv is. Egy óriási karmolas van az oldalán, elég mély.

Felvettem az ölembe és vittem a többiek után.

*Liv szemszögéből*

Megint az kórházi gépek csipogására kelltem.

Egyedül voltam a szobába. Kimásztam az ágyból és a nappali fele indultam.

Mindenki ott ült. Tvt neztek, vagy épp beszélgettek. De Pietro...egy lánnyal jött be az ajtón. Látszólag le alarta koptatni, de a csaj mint egy kullancs olyan volt.

Majd megcsókolta Pietrot. Aki nem lökte el magától.

-Ez komoly?- szoltal el magam, mire mindenki felém kapta a tekintetét.

-Liv...-jött felém Pietro.
-Ne! Hagyj békén oke? Legyetek csak boldogok.- mondtam majd felmentem a szobámba.

Egész este sirtam vagy épp a körzőmmel sértettem fel a csuklómon a bőrt.

Kopogásra lettem figyelmes. A körzőt eltettem, könnyeimet letöröltem, pulcsim ujjat lehuztam, majd egy "gyere" felesegt mondtam mire nyitodott az ajto.

-Te tűnj a szemem elöl!- álltam fel az agyról és a fiú fele vettem az irányt.
-Halgass meg kérlek!- ragadta meg a csuklóm mire akaratlanul is egy szisszenés szűrődött ki.

-Ne! Engedj el!- próbáltam kiszabadulni a kezei közül ám reménytelen.
-Mit csináltál?- húzta fel a pulcsim ujjat.
-Liv! Mi a faszt csináltál? Mégis miért?- kedzett el velem orditozzni.

-Hogy miért? KOMOLYAN? MIÉRT? NA KÉRLEK SZÉPEN AZÉRT MERT PL MA MEGHALT AZ IKERTESÓM AKIT PÁR NAPJA TALÁLTAM CSAK MEG! JA MEG VÁRJUK EZ NEM ELÉG! AMEDDIG A REHABON VOLTAN A BARÁTOM MEGCSALT EGY LÁNNYAL!

-Nem csaltalak meg! - javitott ki.

-OH TENYLEG! MEGCSOKOLTA EGY LÁNY ÉS NEM ELLENKEZETT. EZÉRT BAZDMEG EZÉRT VAGDOSTAM FEL MAGAM! ÉS MOST KURVA GYORSAN ELTÜNSZ INNEN VAGY MEGÖLLEK!- mondtam az utolso mondatok akaratlanul..am full komolyan.

Pietro csak nézett maga elé, egy könnycsepp lefolyt az arcán.

-Sajnálom..-mondta majd kiment az ajtón.

Én csak sírva estem vissza az ágyba.

"ÉS MOST KURVA GYORSAN ELTÜNSZ INNEN VAGY MEGÖLLEK!" ez a mondat járt a fejembe. Komolyan gondoltam volna? Vagy csak a gyász beszél belőlem.

Folytattam a csuklóim és combom diszitését, miközbe a könnyeim egyre többször hullottak le.

Elvesztettem Dominikot és Pietrot is.

Kinnt ültem az ablakba és néztem az eget. Ott volt fennt Ő is. Hiányzik. Nagyon.

Végül álomba sírtam magam. De..vele álmodtam.

-Liv!- jelent meg elöttem Dominik.
-Dominik! Te..te mit keresel itt?

-Ne aggódj miattam Liv! Tudod ez egyszer úgy is bekövetkezett volna. De így viszont a drog dilerek nem keresnek. És nem bántanak téged. Tudod..kis idő alatt olyan volt ez az egész mintha kis korunk ota egyutt lennenk. Lehet cssk most talaltal meg de megis olyan...
Tudom mivan veletek Pietroval..es mielott megkerdezed honnan. Onnan hogy latom..es erzem...erzem hogy ossze vagy torve.

Figyeln én itt leszek neked! Fenntről vigyázok rád! És örökte a szívedben leszek. De kérlek engedj el! Csak jobban szenvedsz! Viszont mennem kell! Szeretlek!- mondta de mégmielött eltünt volna egy nyakláncott tett az asztalra, majd eltünt.

Én csak felriadtam urja sírni kezdtem. Felálltam és oda mentem az ablakhoz.
Felnéztem az égre. Reménykedtem hogy jó helyen van Dom.

Amint masztam vissza az ágyamba..megláttam valamit....