Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

2.

-Hát jó akkor hol is kezdjem...
A nevem Olivia Ackermann. Ömm kb 14 éves lehettem mikor a szüleim beadtak egy kisérleti vizsgálatra amiert havi 10K dollárt kaptak. Az elején még elviselhető volt. De ahogy teltek a hónapok egyre rosszabb. Fájdalmas feladatokat kellet elvégezni, folyamat gyógyszerek, injekciókat adtak. Próbáltak nekem ugyan olyan erőt adni mint nektek van.- néztem az ikrekre. -Szuper gyorsak lettek a reflexeim, ám nem lettem gyors.
-De akkor hogy nem értelek uton?- nézett értetlenül a tejföl fejű srác.
-Úgy hogy mivel eleve gyorsan futok, és jók a reflexeim ugye a kísérletek miatt így el tudtam előlled tűnni.

Nade mikor már meg voltam a szuper ereim és minden jó volt az orvosok nem enhedtek a szüleimmel találkozni. Ez ment kb fél évig. Még nem kb kéthónapja azt mondták találkozhatok velük.

De nem haza vittek hanem az erdőbe. A szüleim már ott voltak, de mielött oda mehettem volna hozzájuk. Valami fura dolgot fecskendeztek belém. Nem voltam magamnál. Azt mondták "Öld meg őket" a szer miatt nem tudtam uralni mit csinálok. De a tudatom méllyén tudtam nem kéne. De a bennem szétoldódó méreg erősseb volt...így megöltem a szüleimet...-gördült le egy könnycsepp az arcomon.-Miután elásták őket, és a szer hatása is kiment, sikítottam, ettől lett olyan az erdő amilyen.

-De az nem egy robbanás volt?- nézett értetlenül valamelyik.
-De, az én voltam, a bennem össze gyúlt harag ezt váltotta ki. Majd vissza vittek. Napokig csak voltam a cellámba. Míg nem egy hatalmas teljes körű áram szünet nem lett. Könnyen léptem ki a cellámból és taszítottam el mindent és mindenkit aki az utamba került. És végül kiszöktem. És az erdőbe voltam még nem úgy döntöttetek hogy elraboltok.

-Hány éves vagy?
-Mi az erőd?
-Mióta voltál az erdőbe?
-Ki/mi tartott fogva?
Jött egy csomó kérdés minden felöl.
-KUSS!- orditottam el magam mire csend lett.
-Na 16 éves vagyok, telekinézis, az elmémmel tudom az embereket irányítani,manipulálni, jók a reflexeim és halál sikításom van ami annyit tesz hogy ha sikitok hát..látjátok mi lett csóri erdővel. A hydránál voltam. És lassan másfél hónapja vagyok az erdőbe.- hadartam el.

-Figyelj örülnénk ha itt maradnál. Itt lesz tető a fejed fölé. Nem kell egyedül lenned. És még a Hydrát...- szoltam közbe Tony beszédjének.
-Oh kedves ajánlat- nevettem fel ördögien- de nem nagyon kell, eddig is el voltam és most is el leszek, viszont a Hydrát segítek kinyirni.

Addig addig könyörögtek míg nem bele mentem abba hogy itt maradok.

Most éppen az asztalnál ülünkés vacsorázunk, bár én inkább csak nézem a kaját mert nem volt étvágyam.
-Na és van barátod Olivia?- súgta oda nekem Pietro hogy csak én halljam.
-Liv! Én hagyjál már, miért érdekel téged?
-Hagyjad már Pietro!- szolt rá a testvére.

-Olivia..vagyis Liv sajnos nincs üres szoba, szóval valakivel kell aludnod.- nyogte ki Tony.
-Nem baj bárki jó lesz csak ne ő!- mutattam a melletem ülő villám gyors srácra. Erre mindenki csak nevetett kivéve ő, csak megforgatta a szemét és elment a szobájába gondolom.

Végül megvan ki lett a szoba társam...