Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

33.

A napot keltek minden jó volt.

-Valami van az erdőben...-mondta Natasha miközbe közelebbblépett az egyik monitorhoz.
-Micsoda?- ment oda Tony is.
-Valami...nem tudom..a mérők kiakadtak..valami nagy lehet ott, hatalmas erővel.-folytatta a nő.

-Elrepülok megnézem!- mondta a már vasembernek öltözött pasi. Majd elrepült.

-Mi a helyzet Stark?- jött oda Steve is.
-Nem látok semmit. Merre menjek?
-A tótól keletre 8kilometerre.- nezte meg a koordinátakat Romanoff.

-Baszki.-mondta Tony. Majd megszakadt a vonal.
-Stark! Stark!

Semmi. Pár perc mulva beesett az ajtón, az elöbb "elvesztett személy".

-Mi van ott?- rohant oda Pepper.
-Egy...kapu..-lihegte. Látszólag rémült volt.
-Milyen kapu?- lépett oda Thor.
-Egy fekete kapu..valamilyen átjáró...volt mellette egy óriási fekete lény...amint rámnézet....minden .. De minden félelmem...mintha most jött volna elő...-ült le a kanapéra Vasember.

-Mi a fene ez?- sétáltam oda.
-Nem tudom..de erős...és van egy érzésem hogy nem barátkozni jött.- pillantott rám a rémült férfi.
-Meg kell allittanunk!- mondta Natasha.
-És hogy?- nézett rá a Kapitány.
-Nem tudom..bárhogy. Nem maradhat itt!- állt fel Stark majd elindult az egyik repülő fele.

Páran mentünk csak megnézni mi ez. Stark, Steve, Romanoff, Bruce meg én. Az erdőfelé repültünk. Ott volt az a lény ... Meg a kapu. Messzebb tole leszálltunk. Majd gyalog közelítettük meg. Nem vett észre minket.

Nem akartunk annyira közel menni hisz nincs semmi taktikánk, viszont meg kell figyelni mi ez. Érdekes volt.

Olyan mimt egy sötét alak, körülötte fekete köddel, ami a szomorúságot szinbolizálja. A kapu mégsötétebb volt. Nem láttni mivan a túloldalán.

A lény csak állt elötte és nézett a földre. Majd tekintetét lassan, ránk emelte. Pontosabban Rogersre. A férfi az elején csak lefagyott. Nem mozdult. Nem regállt.

Majd látszott rajta a fájdalom. Szeme könnyes lett, és remegni kezdett. Hirtelen megfogta a fejét májd orditva a földre rogyott.

A lény csak nézte,miközbe mintha nagyobb lett volna,több ereje lett... Romanoff eldobott egy követ a másik irányba, az alak pedig elkapta tekintetét Steveről. A férfi a földön feküdt.

Felvtittük a gépre, majd haza repültünk.

-Mi történt?- jöttek a többiek mikor megláttak minket.

-Mit csinált Steve? Mit tett veled?- nézett rá Tony.
-Nem tudom..amikor rám nézett. Lefagytam, ti eltüntetek onnan. Minden sötét lett. Az az izé csak nézett. Elkezdett fájni a fejem. Majd feljöttek a régi emlékek...az összes fájdalmas emlék. Próbáltam ellenkezni, de mégtöbb hang volt a fejembe..szinte már majdnem felrobbant. Majd végül abba maradt. Olyan volt mimt egy örökké valóság....-mondta Rogers.

-Mi a ...- neztek a többiek.
-Mi lehet ez?
-Valószínüleg, de nem biztos. A félelemből táplálkozik...és az a kapu..nem tudom..- nézett ki a fejéből a milliárdos.

-Te ugye jól vagy?- ölelt át Pietro.
-Igen, én jól.- adtam egy puszit a szájjára mire a tobbiek csak elmosolyodtak.

Próbáltuk elemezni, mi ez az egész. De nem jutottunk sokra.

-Van egy ötletem.- pattant fel Tony.
-Hivjuk ide  Strange-et-folytatta.
-Kit?- neztem rá értetlen fejjel.
-Majd megismered.- legyintett.

Pár perc mulva itt is volt a férfi. Érdekes mintha már láttam volna.

-Liv ő Doctor Stephen Strange!- mutatott a pasasra Stark.