Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

14.

Egész héten kerültük egymást. Utoljára akkor beszéltem vele amikor a ruháit vittem be neki. De kerüljük egymást inkább. Kezdett elegem lenni abbol hogy o neki minden nap mas csaja van igy en is bekemenyitek.

Megismertem egy sracok aki nagyon rendes. Noelnek hivják. Fekete hajú, kék szemű, magas és izmos alom pasi. A villam gyereket teljesen elfelejtettem.

Noel eppen nalunk van, vagyis a toronyba. Lejött velem edzeni. Földre terítettem, majd a csipojere ultem. Majd elkezdtem a nyakát puszilgatni.

Pietro zavart meg minket. A szemeben gyűlölet és szomorúság volt.
-Menjetek kajalni.- mondta majd kiment.
Kicsit rosz volt igy latni ot de nem nagyon erdekelt.

Par het eltelt amiota ossze jottem Noellel. A Maximoff fiú nem igazan szolt hozzam, kerult. Egyik nap este Noel reszegen jott át. Egy ruzsvoltal a nyakán. Erőszakos volt. De én nem akartam vele le fekudni. De lefogott. Sikitottam, feltem. Nem akartam. Elkezdtem sirni es remegni. Majd kicsapodott az ajto es egy Pietro lepett be rajta. Le szedte rolam a fiút majd a tobbiek is bejottek, ok elvittek Noelt.

Sirtam, remegtem az agyon. A feher haju srac leult mellem es elkezdte a hatamat simogatni. Kicsit megnyugtatott.

-Mi tortent Liv?
-Ő akarta én nem, ő részegvolt én nem, én féltem őt nem érdekelte...- csuklott el a hangom.
-Najo kitartast...en most...megyekk...- mondta majd kiment.

Egesz este sirtam, majd kopogast hallotam. Pietro volt az.
-Minden oke?- jött kozelebb.
-Aha.-letoroltem a konnyeimet.
-Najo te reszketsz, gyere.-fogta meg a kezem, majd magahoz huzott es megolelt.
-Ma nalam alszol, tudom nem tetszik az otlet de kerlek, nem lenne jo ha panik rohamod lenne.-Huzott at a szobajaba.

Atölelt majd elaludtunk. Utáltam őt hogy megint bele szerettem, viszont szerettem is mivel segitett. Tanacstalan voltam.

Az ejszaka folyaman egyszer sem engedett el. Akar hanyszor megmozdultam, felebredt megkerdezte minden oke e. Nagyon aranyos ez tole, de...csak megint bele szeretek. Es mind ketten tudjuk hogy az nem jo.

Ejfel fele megebredtem. Nem tudtam aludni, csak sirtam megint. A fiu felebredt.
-Shhh,shhh mi a baj Liv?
-Felek....felek...csak egyszeruen felek hogy ujra megtortenik....
-Heee, ne félj itt vagyok jó.
-De nem mindig.
-Ha kell mindig Liv. Tudom nem vagyunk most annyira joba de komolyan en segitek.
-Ez annyira dedos...
-Mi?
-Hogy meg....nem voltam senkivel.

A fiu egy percre elhallgatott. Majd megszolalt.
-Egy nem dedos, kettő Liv én annyira sajnalom hogy a farmon megprobaltalak, hogy mondjam....
-He nem baj...figyu veled elott megteszem mint massal.-szoltam kozbe. Eleg ciki volt ez a tema. Majd fele fordultam. A hold fenye megvilagitotta gyonyoru szemeit. Egyenesen elvesztem bennuk. Majd ovatosan megcsokolt. Kicsit meglepodtem, majd eszbe kaptam es vissza csokoltam. Megjobban magahoz huzott es elaludtunk.

Hianyzott mar ez a torodes. Tőle! Annyira kellemes. Jo erzes mellete elaludni es kelni is. Meg az agyam azt mondja hülyeség bele szeretni, a szivem azt mondja imadom! Nem hittem volna hogy valaha valaki irant igy erzek. Sokszor veszekedtunk de valahogy mindig ha kell ott van. Szerintem en megint bele estem ebbe a sracba.. Megint... Viszont felek hogy ujra megbant, vagy en ot...