Te És Én // P.M. ff.//[BFEJEZETT]

12.

Par nap mulva urja a toronyban voltam. Elkezdtem ossze pakolni majd a borondjeimet cipelve mentem le a lépcsőn.

-Hova mész Liv?- nezett a borondokre Tony.
-El...tudod ugy erzem en nem tartozom ide nem akarok egyeseknek teher lenni.- pillantottam a feher haju sracra. Aki csak lesutotte a szemet.

*Pietro szemszögéből*

Liv mikor lejott a lepcson, teljesen lesokkolodtam. A foltok az arcán.. En okoztam neki. Full reszeg voltam. Nem akartam. Mindent amit mondtam kamu volt. Igen is akartam őt! Mindennel jobban. Rosszul ereztem magam hogy miattam megy el.

Majd mire eszbe kaptam mar a lepcsohazban volt. Utana futottam. Lattam a remuletet az arcan.

-Figyelj sajna...-kezdtem bele de kozbe szolt.

-Ne! El se kezd Pietro hagyj beken! Jobb lesz neked, es mindenkinek ha elmegyek ahogy mondtad...

-Liv reszeg voltam nem gondoltam komolyan..

-Nem erdekel.

-Kerlek ne menj el- ragadtam meg a kezet.

-Ne erj hozzam! Felek toled! Hagyj bekem! Kerlek menj vissza a gyonyoru baratnodhoz, mar biztos vár.

-Nem a baratnom, csak el akartam felejteni mindent.

-Es erre ez a megoldas? Ossze szeded a kurvakat? Hat szep kis megoldas tenyleg!

-Sajnalom Liv! Én kurvara szeretlek és sosem tudnálak bántani!- majd megcsokoltam, megelepodtem mikor vissza csokolt. Már hiányzott. De végül ellökött.

-Sajnalom Pietro de nekem kell egy kis idő ezt feldolgozni...

-És hova fogsz menni?- neztem utana konnyes szemekkel.

-Titok..- majd itt hagyott.

*Liv szemszögéből*

-Jelenleg egy kis "farmon" egesz szep hely. Tetszik.

Clint néha eljön megnézni mivan velem és mesél miujsag van ott. Mindig elmondja hogy Pietro mennyire hiányol. Tudja hogy itt vagyok de megsem tudja hol az az itt. En egesz jol el vagyok, egyedul. Egesz nap olvasok. Tetszik ez a csend es nyugalom.

*Pietro*

-Clint hol van Liv?
-Nem mondhatom el!- felelte.
-Kerlek!

Addig csesztettem meg nem elmondta. Rogton el indultam.
Es eleg hamar oda ertem. Bekopogtam majd ajtot nyitott.

-Liv...
-Pietro, te mit csinalsz itt...
-Sajnalom Liv tudod mindent, csak kerlek hallgas meg! En meg mindig szeretlek sose akartalak megbantani nem hogy megutni, tudod az elmult honapban csak rad gondoltam. Folyamat ittam, vartam mikor jossz haza. A remeny mar elmult hogy elsz. Ezert feladtam, de kar volt! Reby meg tenyleg egy ribi csak azert van hogy elfelejtselek. Vagyis azert volt. De nem igazan jott ossze. Sosem akartalak elhagyni es eggyik szavam sem volt komoly. Nagyon nagyon sajnalom Liv. Tudom nem bocsaltasz meg de en szeretlek, es ha ido kell megadom, ha ter kell akkor is. Ha latni sem akarsz legyen! Csak kerlek bocsáss meg! En nagyon nsgyon szeretlek mindennel es mindenkinel jobban!

Ő erre valaszul csak megcsókolt. Majd felugrott az olembe.
Besétáltunk az ajtón. Ő gyors a telekinezisevel bezarta.

*Liv*

Meglepett hogy Pi itt volt, amit mondott meghatott. Nagyon nagyon. En csak megcsokoltam, nem tudom miert, akartam őt.
Felugrottam az olembe majd bementunk a hazba. Bezartam a konyha pultra letett es ott folytattuk a csokolozast. Nagyon jo volt ujra latni, ujra erezni őt.

Egy kis idő után a nyakam puszilgatta amiken eleinte csak sóhanjoztam majd mikor neki állt szívni már egyenesen nyögtem, bár közbe el nevettem magam. Hajába turva öleltem át majd indultunk be a szobába....

Na mára utsó <3 ezerrel gyartom a részeket es remelem tetszenek. Kicsit ossze vissza van.
Aludjatok jol ❤❤