Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

1.

~Ana~

-Ana, gyere, mindjárt vacsora! –hallottam meg a földszintről bácsikám hangját.

-Pár perc! –kiáltottam vissza, de választ már nem kaptam. Felkaptam egy csinos piros ruhát, hajamat átfésültem még egyszer, s miután elégedetten bólintottam önmagamnak a tükörbe, lementem a nappaliba. Chris a kanapén ült kezében telefonjával, de mikor megérkeztem felnézett. –Ki is jön ma? –kérdeztem tőle, hát igen, a memóriámmal mindig is voltak gondok, de barátnőimmel mindig jót nevettünk rajta.

-Az új pilótám, Max, nem emlékszel? -kérdezte döbbenten.

-Ááá, tényleg, én hülye –csaptam homlokomra –Hányra?

-Hét –válaszolt tömören. –Sosem változol -erre felnevettem, tényleg így volt.

Az órámra néztem, fél hetet mutatott. Remek, van még fél órám. A konyhába vettem az irányt, ahonnan igazán jó illatok jöttek. Legnagyobb meglepetésemre nem volt senki a konyhában, viszont ezt annak tudtam be, hogy a személyzet valószínűleg már elment. Ekkor megpillantottam egy tálat, ami feltehetően a csokitorta krémjéből maradt. Egyből ráugrottam. Már éppen kanalaztam volna belőle a maradékot, mikor valaki belépett.

-Halálra rémisztettél –fordultam felé.

-Mi lesz a diétáddal? –kérdezte mosolyogva Geri.

-A vasárnap ünnepnap! –védekeztem.

Erre ő csak nevetett, ahogy én is.

-Mi ilyen vicces, lányok? –lépett be Chris, de amint meglátott mindent megértett és ő is nevetni kezdett. –Gyertek, pár perc és itt van.

Abból a pár percből vagy fél óra lett, de nem bántam, mert legalább át tudtam gondolni az elmúlt időszakot. Apám és Chris közel sem voltak mindig jóban, mint ahogy ez nyolc éve is történt. Nagyon összekaptak és évekig nem is beszéltek, de szerencsére egy éve kibékültek és mostanra rendeződtek a dolgok. Két makacs. Örülök, hogy ismét jóba vannak, jót tett a családnak. Egy hete hívtak fel azzal, hogy mivel nyári szünet van és egy darabig úgyis otthon lesznek utazzak el hozzájuk pár hétre legalább én is ki tudom magamat pihenni. Azonnal elfogadtam a meghívást, de valami furcsa volt az egészben, mintha akarnának valamit és a szüleimen is ezt éreztem. Mintha kitaláltak volna valamit, csak még nem tudom mit...gondolkodásomból a csengő ébresztett fel.

-Nyitom! –kiáltott Chris és szaladt is a bejárati ajtó felé, Geri szorosan a nyomában.