Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

18.

A következő két futam két negyedik helyet hozott Sebnek, de én nem utaztam el egyikre sem. Már javában nyár volt, beköszöntött a július. Monacoban ültem az erkélyen és napoztam amikor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt, de azért felvettem.

-Halló, Ana Horner -köszöntem bele a telefonba.

-Ana! Itt Heike, Sebastian édesanyja -meglepődtem és egyből lejjebb halkítottam a telefonomat, hiába nem volt mellettem Maxika, jobb biztosra menni.

-Oh, milyen kellemes meglepetés. Miért keresel?

-Azért hívtalak, mert hétfőn lesz Sebastian születésnapja és arra gondoltam, hogy meglephetnénk és szeretném a segítségedet kérni.

-Hallgatlak.

-Megfűzhetnéd, hogy hétfőn gyertek el, én pedig megszervezném az egészet. Neked csak annyi lenne a dolgod, hogy elgyertek és titokban tartsd, hogy valójában miért jöttök.

-És kik lennének ott?

-A családunk, a barátai. Meg tudod oldani?

-Igyekszem, bár azt mondta, hogy sok dolga van a héten, pláne, hogy futam is lesz...

-Apropó! Vettél neki valamit?

-Igen, vettem egy sisakot, amire kézzel írtam meg rajzoltam személyes dolgokat. Majd megmutatom, csak majd el kell menjek érte, mert az egyik barátnőmnél hagytam megőrzésre -utaltam Samre.

-Jaj Ana, mennem kell mert odaég a hús. Akkor hétfőn háromkor. Szia!

-Szia! -azzal bontottuk a vonalat.

Sebet csak este hívtam fel, mert addigra gondolom csak végzett és Max is elment. Angliába ment a csapat miatt, de nem sok kedvem volt menni, így maradtam. A fürdőszobában elkészítettem a fürdővizem, töltöttem egy pohár bort, beültem a kádba és végezetül tárcsáztam Sebet.

-Szia, mi újság? Dolgozol még?

-Szia Schatzi, nemrég értem vissza. Veled? -köszöntött ő is.

-Hétfőn is dolgozol?

-Délelőtt igen, miért?

-Azt nem mondhatom el, de kora délután legyél a faházban.

-De titokzatos itt valaki. Hm, megoldom -mondta és éreztem a hangján, hogy nagyon mosolyog.

-Találd ki hol vagyok.

-Az erkélyen ülsz valami vastag pulóverben, mert fázol. Stimmel?

-Nem éppen. Vagyis ott voltam, csak bejöttem, mert fáztam -erre mindketten nevetni kezdtünk. -Kikérem magamnak este hideg van!

-Pontosan Ana, júliusban.

-Igen, júliusban. Amúgy meg a kádban fekszem.

-Verstappen megint alkotott?

-Á, ma csak egy kicsit reggel, de nem vészes, csak egy szomszéd kopogott be az üvöltözés miatt. Amúgy meg most már Angliában van.

-Olyan messzire zavartad? -nevetett.

-Nem, munkája van. Elvileg... amúgy meg kár, hogy nem vagy itt, mert most egyedül kell boroznom.

-Jaj, te szegény.

-Ajánlom is, hogy sajnálj, mert ez a bor nem a legjobb -nevettem. -Meg nem vagy itt, hogy melegíts, a víz pedig hamar kihűl, a habok eltűnnek... -húztam az agyát.

-Ana, nekem még le kell mennem vacsorázni emberek közé, szóval ezt most fejezd be.

-Jó, de olyan jó húzni az agyad -húztam számat széles mosolyra.