Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

16.

Motyogásra és gépek csipogására ébredtem. Egy ismerős hangot hallottam. Nehezen tudtam kinyitni a szememet, de meg kellett róla bizonyosodnom, hogy valóban ő az.

-Ana, felébredtél? -mosolygott rám.

-Seb, te...mit keresel itt? És mi történt? -kérdeztem kicsit komásan és rekedten. Megnyomta a nővérhívót és belekezdett.

-Samantha hívott tegnap este, hogy baleseted volt. Egy részeg sofőrrel ütköztél, neki nem lett semmi baja, de a rendőrég bevitte. Téged behoztak a kórházba és jöttem én is, ahogy meghallottam mi történt. Agyrázkódást kaptál, viszont nem olyan gyengét.

-Te csak miattam jöttél ide? -kérdeztem könnybe lábadt szemekkel.

-Persze, de ez természetes.

-Köszönöm. Mióta vagy itt?

-Pár órája -mondta. -De te hogy vagy?

-Egész jól, bár eléggé kótyagos a fejem. Meddig nem voltam eszméletemnél?

-Az éjjel -válaszolta, de közben már meg is érkezett a nővér. Megkérdezte mi a helyzet és bekötött egy másik infúziót. -Ana, én tudok róla.

-Miről? -néztem rá úgy, mint, aki szellemet látott.

-A babáról.

-Nincs semmiféle baba. Nem is volt. Te ezt mégis honnan szedted? -kérdeztem meglepődve.

-Sam mondta, de nem pozitív lett a teszt?

-Az egyik, a másik nem. Voltam orvosnál is és azt állapították meg, hogy nem vagyok terhes. És azóta sem volt semmi arra utaló. Én megfolytom azt a nőszemélyt...

-Nem szeretném, hogy kiakadj nagyon, de most velünk...mi van?

-Sebastian, én őszintén nem tudom, de most ehhez nem érzem elég erősnek magam. Meg kell majd beszélnünk. Meg fáradt vagyok, szóval az a kérdésem, hogy nem-e fekszel ide mellém? -bólintott és befeküdt mellém.

Kicsit szűkösen voltunk, de nekem nagyon nagy megnyugvást adott, hogy ott van mellettem. Még mindig haragudtam rá, de rájöttem, hogy a szeretetem iránta sokkal nagyobb.

-Szeretlek, Schatzi -suttogta a fülembe és elnyomott az álom.

Pár napig voltam bent a kórházban. Max egyszer látogatott meg, akkor is a családommal. Sam is bejött. Sebastiannal úgy beszéltük meg, hogy amíg kórházban vagyok félretesszük a történteket és ha kijöttem megbeszéljük. Nem utazott vissza Svájcba, ott maradt addig, így miután kiengedtek el is érkezett a nagy pillanat. Max elutazott és csak a Spanyol nagydíj után jön vissza, így hozzánk mentünk.

-Seb, először is engem nem az zavar, hogy neked már van két gyereked. -kezdtem bele mikor leültünk. -Nincs ezzel semmi bajom, tényleg. Viszont szörnyen bánt, hogy ezt eltitkoltad előlem. Másodszor is most a baleset meg, hogy ott voltál mikor felébredtem ráébresztett, hogy bármennyire is fáj, nagyon szeretlek és nem tudok élni nélküled. Viszont tudnom kell, hogy hogy van ez az egész -fejeztem be gondolatmenetemet.

-Elhiheted, nagyon sajnálom. Nagyon szeretlek én is. Ugye azt még mondtam, hogy akkor nem rég ért véget egy kapcsolatom -bólintottam és folytatta. -A lányt Hanna-nak hívják, gimis korunk óta voltunk együtt. Van egy két- és egy hároméves közös kislányunk, ugye ők Emilie és Matilda. Hanna-val az ősz elején szakítottunk, a lányok meg nála maradtak. Ő összejött egy másik pasival, együtt élnek a lányokkal. Részben miatta is lett vége, de nem csak emiatt, rájöttünk, hogy nincs közös jövőnk. A lányokat meg szoktam látogatni és néha egy-egy napot velem töltenek, de ez kicsit nehezen kivitelezhető, mert picik még. Nem tudtam, hogy reagálnál a dologra azért nem akartam elmondani. Nagyon sajnálom -mesélte el a történetet. -Tudsz adni nekem egy második esélyt?