Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

5.

A következő pár nap viszonylag hamar elment. Hétfőn már nem csináltunk semmit, egész nap döglöttünk, kedden megmutatta a város többi részét, szerdán pedig bemutatott pár barátjának. Társaságban kifejezetten kedves volt, de mikor ketten voltunk ugyanaz, mint az elmúlt napokban. Nem mondanám, hogy jobb volt, de kezdtem megszokni. Talán így van megírva. Szerdán délután indult a futam helyszínére, én pedig vissza Londonba, ahol Geri várt. Most, hogy ne legyek egyedül direkt nem utazott el bácsikámmal, hanem itt maradt. Csütörtök délután kitalálta, hogy menjünk el csajos napot tartani. Ebből az lett, hogy az odavezető úton kifaggatott, én pedig megmondtam neki mindenről az igazat. Nem szólt semmit, de láttam rajta, hogy bántja a dolog vagy mintha ő nem is lenne benne. Gondolatmenetemből az szakított ki, hogy megérkeztünk.

-Hova menjünk először? Cipő vagy ruha? -kérdezte.

-Tudod, hogy a cipők a gyengéim -nevettem.

A vásárlás nagyon kellemesen ment, jó volt végre olyan társaságban lenni, amit élveztem is. Vettünk nekem egy cipőt, meg mindkettőnknek pár csinos ruhát.
Miután végeztünk beültünk egy pizzériába enni, mert már mindketten nagyon éhesek voltunk. Láttam rajta, mintha akarna valamit mondani, de nem merné.

-Mondjad nyugodtan -felnézett rám és egy amolyan ''biztos?" pillantást küldött, én pedig bólintottam.

-Haragszol a nagybátyádra?

-Az elején nagyon dühös voltam, nem csak rá, de most már kezdem úgy érezni, hogy talán ennek így kell lennie.

-Értem -bólintott.

-De miért nem merted ezt megkérdezni?

-Mert láttam rajtad, hogy már az autóban eléggé felzaklatott ez a Max-téma.

-Látod, ezért jó, hogy vagy, most nem is vettem észre magamon, hogy annyira felzaklatott volna nevettem.

-Ana.

-Jó, oké, tényleg felzaklatott egy kicsit, de tényleg jó, hogy vagy nekem. Sok mindent a barátnőim nem értenek meg, de te igen.

-Te is fontos vagy nekem és tudd, hogy nem akarok rosszat.

-Tudom.

-Akkor jó -és ahogy ezt kimondta, meg is érkeztek a pizzáink. Finom volt nagyon, annyira jóllaktunk, hogy alig tudtunk kimenni a kocsihoz.

A további napok sajnos hamar elteltek, de hétfőn megtudtam, hogy maradok a héten is, mert csak pár nap van a következő versenyig és össze kéne szednem a cuccaimat, hogy átpakoljunk Monacoba. Így hát a héten hazamentem, hogy összepakoljam a legfontosabb dolgaimat és a szüleimmel is találkoztam. Nem vesztem össze velük, mert nem láttam értelmét, de nem is hazudtam nekik a dolgokról. Utána visszamentem Angliába és a hét hátralevő részét ott töltöttem. Christiannal is sikerült nagyjából megbékélnem, így újra beszélőviszonyban voltunk. Viszont amit nagyon nem vártam, sajnálatos módon az is elérkezett. Hétfő lett. Ez minden embernek egy fájdalmas nap volt, de nekem még inkább, mert ma költöztem oda. Amilyen gyorsan kitalálták, hogy oda kell költöznöm olyannyira húzták az időt azzal, hogy elkísérjem egy versenyre és nyilvánosságra hozzuk a ''kapcsolatunkat". Azt találták ki, hogy majd a szezonzáró futamra kísérjem el, Abu-Dzabiba.

Az elkövetkezendő pár hónapban nem történt semmi különös. Másik egyetemre jártam, mert nehéz lett volna minden nap Monacoból Svájcba járni. Az ingázás ígyse volt valami egyszerű, de ez volt a legkevesebb. A viszonyunk továbbra se igen változott, de kezdtem hozzászokni. Már nem sírtam, bármit is csinált és ez jó volt nagyon. Az idő egyre gyorsabban telt és elérkezett az a bizonyos november vége is.

-Mikor indulunk? -kérdeztem kedden.

-Holnap -nézett fel telefonjából.

-Oh, azt hittem ma.

-Még korán van.

-Jaa, tudom csak azt hittem, hogy mivel ez a szezonzáró futam korábban kell ott lenned.

-Miért kéne? -kérdezte.

-Nem tudom, valami fotózás vagy valamit fel kéne venni vagy nem tudom.

-Az mind ráér csütörtökön.

Az éjjel nagyon sokat forgolódtam, alig bírtam elaludni. Talán azért, mert izgultam, de nem tudtam megmondani, hogy pontosan miért. Szerdán estére értünk oda, így egyből lefeküdtünk aludni. Reggel a hotelben reggeliztünk, aztán mentünk a pályára. Egyből fotósok fogadtak és érdeklődtek irántunk, de Max csak megfogta a kezem és megcsókolt, hogy ne kelljen magyarázkodnia és az újságírók is elégedettek legyenek. Egyből lehozta egy csomó lap olyan címekkel, hogy:
,,Ő Max Verstappen barátnője"
,,Verstappen csapatfőnöke unokahúgával jár"
,,Max Verstappen Ana Hornerrel jár"
és hasonlók. Délelőtt a csapattal beszéltek át dolgokat, meg ilyesmi, én pedig addig körbenéztem, mert még nem jártam erre. Később együtt ebédeltünk aztán elkísértem a sajtótájékoztatóra. Ő bement, én pedig kint megvártam a folyósón. Gondoltam zenét hallgatok addig, már épp kivettem volna a táskámból a fülest, amikor valaki megszólított.

-Bocs, ismerlek valahonnan? -kérdezte.

-Nem tudom lehet, de én biztos ismerlek téged -nevettem. -Ana Horner -nyújtottam kezet.

-Sebastian Vettel, de ahogy látom ezt már tudod -mosolygott ő is és elfogadta a kézfogásomat. -Te Christian Horner rokona vagy?

-Igen, az unokahúga -bólintottam.

-Mintha valahonnan máshonnan ismernélek...Nem találkoztunk még?

-Nem, de sejtem honnan ismerhetsz. Max Verstappen -mondtam kicsit keserűbben.

-Te vagy a barátnője, ugye?

-Igen -próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de nem sikerült.

-Nincs kedved meginni egy kávét vagy sétálni? Ez még eltart egy darabig -kérdezte, én pedig egyből rábólintottam, mert olyan kedvesnek tűnt.