Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

10.

-Hát te? -kérdeztem meglepetten.

-Pattanj be! -engedelmeskedtem és válaszolt is kérdésemre. -Gondoltam este el is indulhatnánk, addig meg enni akartam valamit.

-Van innen nem messze egy kis étterem, ott tuti nem lát meg senki és én is éhes vagyok -javasoltam. Bólintott és beindította a motort.

-És te?

-Én? Voltam most futni, de ''haza" nem sok kedvem volt menni, úgyhogy még sétálgattam. Amúgy nagyon örülök, hogy találkoztunk, mert szar napom volt.

-Mesélj -és elmondtam neki mi volt, majd utána meg is érkeztünk az étteremhez.

Tényleg kicsi volt nagyjából 10-15 asztal volt, kettő, négy és hat személyesek. Mi leültünk egy ketteshez és rendeltünk. Finom volt a kaja és jól is éreztem magam. Miután végeztünk visszamentünk a cuccaimért. Messzebb leparkolt, én meg addig elmentem a ruháimért.

-Visszajöttél? -fordította felém a fejét Max.

-Igen, de ne aggódj, már megyek is -indultam el a lépcsőn.

-Hova? -kiabált fel.

-Samhez, de már mondtam.

-De még csak kedd van -de éles a megfigyelőképességed.

-Igen, de nem lakik olyan közel és nem mindenki járkálhat magángéppel -nem vitatkozott tovább, én meg elindultam. Beraktam a csomagjaimat, beültem és hátra dőltem, mert végre egy igazán jó hétnek nézek elébe.

-Fáradt vagy? -kérdezte én meg felriadtam.

-Mi? Dehogy -de az, hogy a szememet dörzsöltem elárult és mindketten nevetni kezdtünk.

-Aludj nyugodtan, hosszú lesz az út -nézett rám egy pillanatra.

-Nem, nem akarok. Hova is megyünk pontosan?

-Németországba.

-Azon belül...? -próbáltam kideríteni.

-Az meglepetés -vigyorgott.

-Ne már.

-Nem fogom elmondani.

-Jó, de akkor azt mond meg, hogy mit fogunk csinálni -érdeklődtem egy másik oldalról.

-Tényleg el akarod rontani a meglepetést?

-Nem, akkor hagyjuk, beszéljünk valami másról -mondtam, de a beszélgetésből nem lett sok, mivel bealudtam.

Mikor felébredtem valamilyen gyorsétterem mellett parkoltunk, Seb nem volt mellettem, de ahogy kinéztem az ablakon már jött is.

-Szia, felébredtél? -szállt be mosolyogva.

-Aha -ásítoztam.

-Hoztam egy kis kaját, nem tudom mit szeretsz, válogass nyugodtan, nekem mindegy -nyújtotta át a zacskót, én pedig elvettem a kedvenc hamburgeremet.

-Köszi -mosolyogtam. -Messze vagyunk még? -kérdeztem immáron teli szájjal.

-Még egy pár óra -az út hátralevő részén beszélgettünk és figyeltem a tájat.

Valóban már csak pár óra volt és meg is érkeztünk. Egy aranyos faháznál állt meg, ami már kívülről is mesébe illő volt. Kiszállt, megkerülte az autót és kinyitotta az ajtómat. -Hát megérkeztünk. Tetszik?

-Ez valami csodás.

-Örülök, hogy tetszik. Családi örökség, de eddig nem sokat használtam -kisegített és elindultunk a ház felé a csomagjainkkal.