Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

29.

Rendesen megünnepeltük a címet. Még idénre volt kitűzve az FIA Gála, így az volt a következő esemény amire hivatalosak voltunk. Nem volt kérdés, hogy elkísérjem, az okozott nagyobb fejtörést inkább, hogy Sam szeretné, hogy jobban megismerjem Alexet, így meghívott minket, pont arra a napra. Én hülye meg, mivel teljesen megfeledkeztem róla, igent mondtam. Kénytelen voltam felhívni őt előző nap és közölni vele, hogy nem élünk a lehetőséggel, majd máskor.

-Szia Ana, épp eszembe jutottál -köszönt és hallottam a hangján, hogy vagy valamit nagyon csinál, vagy izgatott.

-Szia, zavarlak?

-Nem, dehogy éppen a holnaphoz készülődök.

-Igen, a holnap... Hogy is mondjam...

-Ugye nem akarod lemondani? -kérdezte és hallottam, hogy egy pillanatra megáll.

-Nem erről van szó. Nem szeretném lemondani, de az az igazság, hogy holnap lesz a gála és arra mindenképp kell mennünk, szóval azt hiszem el kéne napolnunk valahogy.

-Ó, hát, persze az fontos, tényleg. Hát jó... Akkor mondjuk egyik este a héten?

-Meglátom még, de szerintem jó lehet. Köszi és még egyszer bocsi.

-Nincs mit, akkor majd beszélünk.

-Szia.

-Szia.

Ezt is sikerült elintézni. Holnap reggel indul a gépünk, most meg már össze van pakolva minden. Seb nem volt otthon, mivel elment futni a hidegben, nem is értem, engem nem lehetne rávenni ilyen időben a testmozgásra. Ha már őt igen, gondoltam mire hazaér, csinálok valami vacsorát. Neki is láttam egy gyors bolognainak, hisz végül is, amikor azt csináltunk, azzal indult minden. Volt is minden a konyhában hozzá, így neki is tudtam egyből fogni.

-Hm, mi ez a jó illat? -fonódott két kar a derekam köré, ezzel jelezve hazaért a férjem a futásból.

-Tészta -fordultam meg és támaszkodtam a pultnak.

-És utána? -nézett rám kérlelően, de én átlátok rajta, pontosan tudtam mire gondol.

-Utána meglátjuk, de végül is miért ne, nem kell felkelni holnap korán, ááá, dehogy.

-Akkor gyorsan megesszük, hogy hamarabb végezzünk.

-Borzalmas vagy -nevettem el magam.

Persze nem tudtam ellenállni, így megtörtént. Reggel kicsit rosszul voltam, de hamar elengedtem, mivel sietnünk kellett. Ő már korábban fent volt, addig megreggelizett, én meg már a kocsiban ettem pár falatot, mert késésben voltunk. Kimentünk a reptérre és onnan Kaptunk egy szobát, így érkezésünk után oda cuccoltunk, sokáig fog tartani az est, így csak másnap megyünk haza.

Hat órára voltunk hivatalosak, akkora meg is érkeztünk. Fotózások voltak meg mindenféle kötelező dolog, aztán megkezdődhetett a valódi díjátadó. A végére hagyták az F1 győztest, de nem bántam, amíg ott ült mellettem, igazán jól elszórakoztam, hisz minden egyes díjazotthoz volt valami vicces története, amit talán néha túlságosan beleélve is mesélt.

Amikor szólították, kiment megkapta a díjat és beszédet mondott. Nagyon jól esett, amikor megköszönte a csapatának és külön említett engem is, mint „feleségét", de persze még másokat is megemlített. Amolyan szokásos beszéd volt, inkább az lepett meg, amikor Christian jelent meg az asztalunknál Seb beszéde után és gratulált.

-Gratulálok, megérdemelted -veregette meg a vállát.

-Köszönöm -köszönte meg Seb, de látszott rajta, hogy ő sem nagyon tudja hová tenni a dolgot.