Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

9.

-Na, mi az? -érdeklődött egyből Sam. -Kitől kaptad? -mire én csak mosolyogni tudtam, ezért odanyújtottam neki a papírt. -Komolyan virágot hagyott neked? -kérdezte, én meg csak bólogattam. -Szép -azzal mentünk tovább. Samantha elment reggelit szedni, én meg addig megköszöntem Sebnek a virágot írásban.

-És akkor most irány a pálya -álltam fel a reggeli után.

-Pf, én nem bírok felállni -nyavalygott Sam.

-Ne csináld már. Kellett neked ennyit enni... Akkor gyere, felhúzlak -sikeresen elértünk a bejáratig, de akkor megtorpant.

-Várj! Mivel megyünk?

-Mivel mennénk? Gyalog!

-Én biztos nem gyaloglak! -akadt ki. -Inkább hívj egy taxit. -kimentünk, már épp tárcsáztam volna, amikor a hátam mögött megjelent valaki.

-Szia...sztok -megpördültem a tengelyem körül és Sebastian állt előttem.

-Szia -köszöntünk Sammel, aki el is kezdett volna nagyban beszélni, de szerencsére Seb megértette és a lényegre tört.

-Pályára? -bólogattam. -Gyertek elviszlek titeket.

-Köszi -azzal beszálltunk.

-Samantha Clark vagyok, Ana legjobb barátnője -nyújtózkodott előre a hátsó ülésről.

-Sebastian Vettel, de ahogy látom te már hallottál rólam -mosolygott és beindította a motort.

-Köszönöm a virágot. Nagyon szép -mondtam.

-Ezek szerint megkaptad. Nagyon szívesen -mosolygott. -A barátnőd tudja, hogy...?

-Igen -válaszoltam, ő meg bólogatott. -Ne aggódj, benne teljesen megbízom.

-Ana, Max mit fog szólni hozzá, hogy eljöttél? -kérdezte Sam.

-Inkább mentél volna vele? Nem tudom, nem érdekel. Hagyjuk -zártam le a témát.

Az út további része elég zökkenőmentesen telt. Seb előbb megállt, hogy ne együtt menjünk, mi ketten meg besétáltunk Samanthaval.

-Na, hol lehet valamit enni? -érdeklődött barátnőm.

-Enni? Az előbb még felállni alig tudtál! Komolyan, rosszabb vagy mint én...

-Míg elő nem kerül a csokitorta.

-Kuss! Erre gyere -azzal elmentünk kajálni, de én nem akartam enni semmit, viszont Sam hozott egy szelet tortát és...annak nem tudtam ellenállni.

-Ana, van a szádnál egy kis...oké, lejött -hívta fel Sam a figyelmemet a csokitorta maradványaira. -Az jutott eszembe róla, amikor az ötödik szülinapodon belenyomtad az arcod a tortába.

-De te is -nevettem.

-Lehet -nevetett velem együtt, de a pillanatot sajnos elrontotta az, hogy megcsörrent a telefonom, kijelzőn Max nevével.

-Igen? -vettem fel.

-Hol vagy?

-Pályán.

-Hogy mentél oda?

-Samanthaval kijöttünk.

-Jó. Szia -azzal letette.

-Ez gyors volt -állapította meg barátnőm. -Mit akart?

-Hogy hol vagyok. Menjünk, megígértem Gerinek, hogy iszok vele még a futam előtt egy kávét -pattantam fel.
Most könnyebben ment, nem kellett egy órát könyörögnöm Samnek, hogy álljon fel és elindultunk.
A csapatnál meg is találtuk nénikémet, aki mosolyogva fogadott minket.

-Sziasztok lányok, mi újság? -üdvözölt minket.

-Szia, megígértem, hogy kávézunk egyet. Remélem nem baj, hogy nem egyedül jöttem.

-Dehogy baj, üljünk le -a beszélgetés során csajos dolgokról beszéltünk, mondtam neki, hogy elutazok Samhez egy hétre stb. -Azért hívtalak egyébként, hogy mondjam, hogy két hét múlva családi ebéd és meghívjuk a Verstappen családot is.

-Az, hogy családi ebéd az mit takar pontosan? -kérdeztem félve.

-Mi, a szüleid, meg a nagyszülők. Meg, mint említettem Max családja -tájékoztatott Geri.

-És ez biztos jó ötlet?

-Már miért ne lenne? -lepődött meg.

-Ana, ő hozzád jött -mutatott barátnőm az újonnan érkezett pilótára.

-Sziasztok -mosolygott. -Ana, tudnál jönni egy kicsit? -kérdezte, én meg bólintottam.

-Igen? -kérdeztem.

-Hogy gondoltad, hogy ennyire önállósítod magad? -beszélt az előbbinél sokkal ingerültebben.

-Nyugalom Max, itt vagyok. Nem szöktem meg, megnyugodhatsz.

-Gyere, lássanak minket együtt is meg aztán a futamot a garázsunkból kell nézned. -adta ki a mai programomat.

A futam előtt nem történt sok említésre méltó. Mielőtt még elkezdődött volna Sebnek sok sikert kívántam egy üzenetben, Max pedig a kamerák előtt megcsókolt, amitől felfordult a gyomrom.

A verseny számomra hamar eltelt, élvezetes volt a garázsból végig figyelni. Samanthat nem igazán érdekelte, de elvolt kivételesen magában, fotózgatott (khm, leginkább saját magát).

Miután vége lett, visszamentünk a hotelba és aludtunk...volna, ha hajnalban nem ront be Sam, hogy elújságolja, holnap reggel nem indulhatunk korán, mert almáspite lesz a reggelihez. Mivel megígértem neki, maradtunk addig, aztán visszarepültünk Monacoba.

Aznap mikor hazaértünk a pilóta elment valahová bulizni, én pedig órákig beszélgettem Sebbel. Max olyan hajnali 3 körül állított be, gondolom hasonló állapotban, mint a múltkor, de nem mentem le megnézni.

Reggel úgy ébredtem, hogy mellettem fekszik még a tegnapi ruhájában. Kedves voltam és nem ébresztettem fel, inkább lementem reggelit csinálni. Lejött fél órán belül ő is, de még nem nagyon volt magánál. Megreggeliztünk, én meg visszamentem a hálóba átöltözni, hogy el tudjak menni futni. Jött utánam, de ő visszafeküdt. Legalábbis azt hittem. A fürdőben voltam, amikor rám mászott.

-Ne, ne kérlek, szeretnék elmenni futni és amúgy sem akarom -nem válaszolt, de nem is hátrált meg. Próbáltam magamról levakarni, de sajnos eredménytelenül. Így az lett a vége, hogy megtörtént ismét.

Az első óta jobban bírtam, nem voltak olyan kiborulásaim, de most valamiért ismét. Lehet, hogy köze van ahhoz, hogy ez volt az első mióta megismertem Sebet.

Próbáltam magamban tartani, el is mentem otthonról és próbáltam a sportba fojtani. Egész sokat bírtam, de miután befejeztem a futást még nem mentem haza. A város szélénél sétáltam amikor megpillantottam egy piros autót, amiről egyből tudtam, hogy kié.