Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

30. (Epilógus)

Előfordulhat, hogy az előző, tehát a 29. fejezet nem ez előtt volt, az akkor azért történt, mert bárhogy próbáltam, nem tudtam beállítani, de fent van az a rész is, csak akkor ki kell sajnos keresni.

Sok minden történt velünk és vannak dolgok, amik történhettek volna másképp is, én mégsem bántam meg semmit. Boldog életünk volt és most, hogy itt ülünk megkérdőjelezhetetlenül a végéhez közeledve minden egyes alkalommal amikor visszagondolok, könnycseppek gyűlnek a szemembe. Itt ülünk most, annak a háznak a teraszán, amit akkor vettünk, amikor kiderült, hogy várom a közös gyerekünket, Leot. Időközben ő is felnőtt, mint ahogy Maja is, a kisebbik. Most, hogy itt ülünk és nézzük az udvaron szaladgáló unokáinkat, azt hiszem már nem is lehetnék boldogabb.

Persze voltak a mi kapcsolatunkban is hullámvölgyek, de mindig kitartottunk egymás mellett, habár nem mondom, hogy ezt néha nem nehezítettem meg. Például, amikor terhes voltam Leoval és ismét felszínre tört a csokitorták és hasonló sütemények iránti szeretetem, volt, hogy késő este kellett hoznia nekem valahonnan, de még olyanra is volt példa, hogy ő csinálta meg nekem. Mindezek ellenére nagyon jól bírta, sokszor meglepődtem a türelmén velem szemben.

Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, abba pedig bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha nem lett volna megszakítva az esküvő. Apropó Max. Teljesen megszakítottam vele minden kapcsolatot, de azért néha hallottam felőle. Sokáig fordultak meg nála lányok és 60 évesen állapodott meg, valami fiatalabb nőt vett el, akivel lett egy közös gyerekük. A "szakításunk" után voltak bőven balhéi, de Chris-ék mindig kirángatták belőle valahogy.

Sam és Alex megtalálták egymásban azt, akit addig kerestek és ugyan a kezdeti gyors összeköltözés után nem történtek náluk olyan gyorsan a dolgok, de ők is összeházasodtak és lett két lányuk. Samantha, az egyik olyan, akinek sokat köszönhetek az életemben, mert mindig ott volt, hogy támogasson és ez többet ér bárminél.

És persze Seb, aki nélkül, valószínűleg Verstappen mellett éltem volna le egész életemet, otthon. Annyi mindenen mentünk át, kezdve a megismerkedésünk első napjától, az első vitánkon át, egészen a mai napig. Más ember lettem mellette, olyasvalaki, aki boldog. Mindennél jobban. Megtanultam élvezni az életet és a szenvedélye, a versenyzés miatt, minden közös percre úgy tekinteni, mintha az lenne az utolsó. Mert bármikor bekövetkezhet a baj, múlhat akár egy másodpercben. Ennél a sportnál egy másodperc már nem kevés, ezzel mindenki tisztában van. Annyi idő alatt sok minden megtörténhet. Hálát adok az égnek, hogy nem kellett átélnünk semmi ilyesmit. Valószínűleg belepusztultam volna.

Büszke vagyok arra, amit átélhettem. Lett egy szép családunk, akik tovább viszik azt, amit mi felépítettünk. Annál szívmelengetőbb dolgot nehéz lenne átélnem, mint amikor a kicsikkel játszott, én meg a konyhából vagy a szoba egy távolibb pontjából figyeltem őket némán. Megharcoltunk érte, szembe kellett mennem a családom akaratával, amit a mai napig nem nagyon tudok hova tenni. De megérte és ez a legfontosabb. Nem hiába hoztunk áldozatokat, ha abból volt, ami nem is ígérkezett véglegesnek.

Amikor először találkoztunk azon a sajtótájékoztatón és kávézni akartunk emlékszem, hogy nem jött össze, mert félbeszakítottak. Ez egy apróság, mégis ellentéte annak, ami később történt. Mert a dolgok sikerültek. Együtt. Egy dolog még viszont tisztázatlan.

-Seb -néztem rá, mire felém fordította a fejét.

-Igen?

-Én már nem emlékszem... végül bepótoltuk azt a kávét?

-Azt hiszem nem... -gondolkozott el. -de nem is baj, mert nem szeretem -hát igen, ő ajánlotta fel, annak ellenére, hogy szeretné, később mesélte, hogy hirtelen csak az jutott eszébe, de mindig nevetünk rajta, nem mondanám mindennapinak a mi megismerkedésünket.

-Szeretlek.

-Én is szeretlek, Schatzi.

Ez volt a mi történetünk. Egyszer minden véget ér, ám nem mindegy, hogy hogyan. Én ennél nem is kívánhatnék jobb befejezést, mert szeretjük egymást.
És most már tényleg.
Örökké.

V É G E

Szeretném ezzel megköszönni mindenkinek aki olvasta, csillagozta a történetemet, kommentet írt alá, végig követte az egészet. <3
Nagyon sokáig vaciláltam, hogy feltegyem-e ide, Wattpadre, de nem bántam meg egyáltalán.
Igaz, nem olyan nagy szám, ha figyelembe vesszük a történeteket itt, de mégis már 1,5k olvasás van rajta, amit nagyon köszönök.
Remélem tetszett Ana és Seb története, ha esetleg van bármi hozzáfűznivalód, vélemény, akkor nagyon örülök, ha leírod kommentbe, mindig nagyon örülök, ha ír valaki.
Tehát ezzel le is zárom ezt a "könyvet", DE lesznek a jövőben más történetek is, jelenleg is van, amin dolgozom meg kész történetem is van, hamarosan várható új story itt nálam, érdemes lehet ránézni az oldalamra már most is.👀
Sebről is lehet majd még olvasni, remélem vagyunk páran itt fanjai, de két másik pilótáról is van, amit tervezek a jövőben publikálni.
Köszönöm, hogy itt voltál!❤️