Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

11.

-SEB! -kiáltottam még egyszer, hátha nem hallotta.

-Jó reggelt! -csoszogott le szemét dörzsölgetve. -Miért kiabálsz, valami baj van?

-Nagyon is. Ezt nézd meg -nyújtottam át a készüléket.

-Titokzatos hölggyel kapták lencsevégre Sebastian Vettelt. Fotó -olvasta hangosan.

-Lebuktunk. El se merem képzelni, hogy én ezért mit fogok kapni -mondtam, miközben már a sírás kerülgetett.

-Nézz rám -fordította magával szembe a fejemet. -Figyelj, nem lesz semmi baj -próbált nyugtatgatni.

-És ha mégis?

-Nem is látszol csak hátulról a képen. Meg homályos is. Felhívom a sajtósomat, hogy intézze el. Te meg csak maradj nyugodt, oké?

-Oké -bólogattam és valóban kezdtem kicsit lenyugodni.

Ő elment telefonálni, én pedig feltöröltem a kávémat. Nagyjából tíz perc múlva befejezte és visszajött. -Na, mit mondott? -kérdeztem, közben meg az ujjaimmal az asztalon doboltam.

-Azt mondta, hogy nem olyan vészes a helyzet, de hát nem is jó. A képeket nagyon nehéz eltűntetni, de mindent megpróbál, hogy a lehető legkisebb visszhangja legyen a sajtóban. Meg, hogy nem nagyon kéne most emberek közé menni, nehogy még többen lássanak.

-Oké, akkor mit fogunk csinálni? -kérdeztem.

-Hát ma itt maradunk a házban és a környékén, aztán majd meglátjuk. Várunk. Viszont most együnk, mert én már nagyon éhes vagyok.

-Rendben -megreggeliztünk, aztán befűtöttünk a kandallóba és a kanapéról filmeztünk. Nem mondanám, hogy nagyon nyugodt lettem volna, de a film feléig jól bírtam. Utána viszont ismét csak ezen kattogott az agyam. -Nem hívod fel, hogy nincs-e valami fejlemény? -néztem Sebre.

-Szerintem nem sok minden történt ennyi idő alatt, de felhívhatom -tárcsázta én meg megállítottam a filmet. Hallottam, hogy amikor felvette úgy szólt bele, hogy „Sebastian, mégis mit basztál el már megint?", de Seb mondta, hogy csak érdeklődni szeretne, de utána már nem hallottam. -Azt mondta, hogy rajta van az ügyön és, hogy hagyjam, tudja mit csinál -mondta miután letette.

-Köszi -mosolyogtam.

-Mégis mit? -nézett rám meglepetten.

-Azt, hogy felhívtad és megkérdezted.

-Semmiség. Sikerült kicsit megnyugodnod?

-Igen -bólintottam.

A film hátralévő részét összebújva néztük, de az utolsó negyedórán bealudtam. Fent az ágyban ébredtem betakarva nyakig. Az éjjeliszekrényen egy cetlit találtam azzal a felirattal, hogy „Ha felébredtél gyere le. S." Így is tettem.

-Szia, csináltam ebédet -köszöntött mikor leértem.

-Tényleg? -álmélkodtam.

-Aha. Ehetnénk aztán arra gondoltam, hogy túrázhatnánk egyet megint, arra úgyis kevesen járnak.

-Ez jól hangzik. Amúgy ne haragudj, hogy bealudtam -kértem bocsánatot, miközben leültem az asztalhoz.

-Dehogy haragszom, semmi baj.

-Köszi, hogy felvittél -mosolyogtam rá és elkezdtem szedni.

-Nem akartam, hogy a kanapén aludj. Annyira nem kényelmes. Egyszer ott aludtam el és utána másnap alig bírtam járni -megebédeltünk és elindultunk.

Ez a túra kicsit hosszabb volt, de jól esett. Mikor visszaértünk viszont volt egy kis baj. A bejáratnál paparazzik álltak és próbáltak beleskelődni.