Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

7.

Este nem aludtam sokat, másnap reggel pedig már indultunk ki korán a pályára. Bíztam benne, hogy találkozok Sebbel még az edzés előtt, láttam is, de sajnos nem mehettem oda hozzá, mert egyrészt sok dolga volt, másrészt meg nem tudhatja meg még azt sem senki, hogy ismerjük egymást. Így hát csak egy üzenetet küldtem neki, hogy sok sikert. A Red Bull garázsából figyeltem végig a szabadedzést, de nem történt semmi különös. Max a csapattal töltötte az egész napot, ezért egyedül mentem el ebédelni, de nem volt semmi étvágyam, gondoltam sétálok egyet. Mint később kiderült jól is tettem, mert Sebastianba botlottam. 

-Van fél órám, nem ebédelünk együtt? -kérdezte, én meg habozás nélkül rávágtam a választ.

-De -egy csapatoktól független büfében ettünk a pályánál, pont ott, ahol kávézni akartunk.

-Ne haragudj, hogy csak ennyit kérdeztem, meg minden, csak nem akartam ott mindenki előtt nagyban társalogni, tudod milyen a sajtó.

-Nem haragszom egyáltalán. Legalább most már megjött az étvágyam. Egyedül ettem volna, csak nem jött össze -mondtam.

-Max?

-Csapattal -és legnagyobb örömömre ennyivel le is zártuk a témát. Abból a fél órából tényleg csak annyi lett, de én ennek is örültem, a napom legjobb harminc perce volt. Elbúcsúztunk, ő ment vissza a csapatához, én pedig valami sütit kerestem. Szerencsére találtam is, szóval további negyedórát töltöttem el ott, de nem igazán siettem vissza. Délután nem volt semmi különös, hamar visszamentünk a hotelbe, mert korán végzett. Már épp sikerült volna elrontania a napomat amikor valaki kopogott, ezzel megmentve engem.

-Vársz valakit? -kérdezte Max.

-Nem -válaszoltam meglepetten, mert én is meglepődtem. Odament az ajtóhoz kinyitni, eleinte tartottam tőle, nehogy Seb legyen az, de amint kinyílt az ajtó egyből hallottam, hogy drága jó barátnőm, Samantha az.

-An! -rohant oda hozzám.

-Sam! -viszonoztam ölelését.

-Tehát nem vársz senkit -állt még mindig az ajtónál Verstappen.

-Nem tudta, hogy jövök. Samantha Clark, Ana legjobb barátnője -nyújtotta kezét a holland felé.

-Max Verstappen -fogadta el a kézfogást.

-Sam, hogyhogy itt vagy? -fordultam barátnőm felé.

-Egy emelettel lejjebb van a szobám, gyere kipakolunk és elmondok mindent.

-Oké. Max, majd jövök! -azzal faképnél hagytam, ahogy ő akkor Monacoban engem. -Na? Minek köszönhetem ezt a váratlan, de annál kellemesebb látogatást? -vágtam bele, amikor beértünk a szobájába, ami valamivel kisebb volt, mint a mienk.

-Olyan rossz hangulatod volt az utóbbi időben, keveset is beszéltünk, úgyhogy úgy gondoltam megleplek. Na, mesélj történt valami míg nem beszéltünk?

-Hát, ami azt illeti...ez az utazás eléggé felforgatta az életemet -azzal pedig elkezdtem mesélni a tegnap történteket, mert Samanthaban maximálisan megbízom. Végighallgatott, néha bólintott egyet-egyet, aztán mikor a végére értem elmondta véleményét.

-De hát ez jó, nem? Miért vagy ilyen csalódott?

-Nem jó, mert most lett bejelentve Maxszal a kapcsolatom és szörnyen nehéz helyzetben vagyok most így, de ami pozitívum, hogy van hova menekülnöm vagy, hogy mondjam -mire csak bólintott. Hát igen, félmondatokból is képesek vagyunk megérteni egymást, nem véletlenül vagyunk legjobb barátnők ovis korunk óta. -De nem tudom, hogy mikor fogom újra látni ezután.

-Nyugi csajszi, meg fog oldódni -próbált vigasztalni.

-Úgy legyen -és ez mintha egy égi jel lett volna, megcsörrent a telefonom, képernyőn Seb nevével.

-Szia, zavarlak? -szólt bele.

-Szia, nem -köszöntem én is.

-Max ott van a közeledben?

-Nincsen.

-Oké, meg kell ezt kérdeznem, mert ebéd óta ezen kattog az agyam. Lenne kedved a téli szünetben kijönni velem Németországba? -kicsit sokkolt először a kérdés, nem is válaszoltam egyből.

-Halló, Ana ott vagy?

-Igen, itt vagyok. Az nagyon jó lenne, csak még nem tudom, hogy fogom tudni megoldani, de tényleg jó lenne.

-Gondoltam örülnél, mert ugye anyukád német és mesélted, hogy szívesen mennél oda, csak sose úgy jön ki a lépés.

-Igen. Majd kitalálok valamit, hogy mit mondok Maxnak, de ezt vedd egy igennek.

-Rendben, akkor a részleteket majd még később megbeszéljük. Várom már.

-Én is.

-Szia.

-Szia -bontottam a vonalat.                               
                               
-Na? Szerelmet vallott? -kérdezte izgatottan Sam.

-Hülye -nevettem el magam.-Nem, megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem elmenni vele Németországba a szünetben. Csak még nem tudom, hogy hogyan.

-Figyu, azt mondod majd, hogy hozzám jössz. Nem fogja tudni kideríteni -állt elő a tervvel.

-Köszönöm, te vagy a megmentőm -öleltem át és egy könnycseppem is kicsordult.

-Erre valók a barátnők.