Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

28.

Hétfőn estére értünk vissza. Most ez a hét szünet és a jövő héten lesz a szezonzáró, Abu Dhabiban. Mindketten ki voltunk már dőlve, szóval egy gyors zuhany után lefeküdtünk aludni. Reggelre hamar sikerült kipihennem magam, szóval még mielőtt ő is felkelt volna, meg tudtam csinálni a reggelit. Nem volt semmi dolgunk egész napra, így még délelőtt begyújtottunk a kandallóba, mivel hideg volt, én pedig leültem a gépemmel a kanapéra.

-Seb! -kiabáltam a pilótának, aki éppen a ház egy másik pontjában tartózkodott.

-Igen? -jött vissza és ült le mellém.

-Tudod, hogy nagyon szeretek itt lenni, -utaltam a faházra -de te is tudod, hogy hosszútávon nem ez a legjobb megoldás.

-Már én is gondoltam rá. Azt is tudod, hol szeretnéd?

-Szeretném eladni a svájci lakásomat, de én nagyon szívesen maradnék valahol arrafelé. Egy biztos, Monacot még csak látni sem szeretném egy jó darabig.

-Szólok akkor az ügynökömnek és néz valamit Svájcban, oké?

-De biztos jó neked is? -kételkedtem.

-Ami neked, az nekem is megfelel.

Nyugisan töltöttük el a nap hátralevő részét. Este a fürdőben készültem lefekvéshez, amikor az a fránya fésű, csak nem akart előkerülni, ezzel az idegeimre menve.

-AJJJ! -kiáltottam már el magam.

-Minden rendben? -kérdezte kintről Seb, de mivel nem válaszoltam neki, bejött.

-Már megint nincs meg valami. Ezúttal a fésűm. Jaj, az a gond, hogy ideje lenne elmenni Verstappenhez a cuccaimért, remélem nem hajította még ki őket...

-Ne aggódj, holnap elmegyünk érte és én is veled leszek, jó? -nézett kedvesen, ezzel próbált megnyugtatni.

-Köszönöm.

-Most meg aludjunk, mert hosszú lesz a holnap -azzal váratlanul felkapott és csak az ágynál dobott le, így már esélyem sem volt lemosni az arcom, majd holnap.

Reggel persze nehezemre esett felkelni és már késésben voltunk. Próbáltam megfeledkezni a reggeliről, de Seb visszafordított, hogy ha kihagyom, nem megyünk. Miután ettem, elindultunk. Eléggé görcsben voltam, jó lett volna elkerülni így ezt a találkozót, de szükségem van már nagyon a cuccaimra, majdnem mindenem ott van. Már majdnem ott voltunk amikor megcsörrent Seb telefonja.

-Ciao -és ebből sejtettem már, hogy a Ferraritól keresik. -Ma? Hát... nem tudom...Igen?...Annyira?....Jó, megoldom valahogy...Igen...Oké...Ciao

-Ki volt az? -érdeklődtem.

-Ah, a főnököm keresett, be kéne mennem sürgősen a gyárba, szóval elviszlek, elhozzuk a dolgaid, aztán majd odamegyek, jó? -kérdezte.

-Ha annyira fontos, akkor majd megoldom egyedül, nem szeretnélek hátráltatni, valószínűleg el fog tartani egy darabig, míg mindenemet összeszedem -ajánlottam fel, rajta pedig láttam, hogy erősen elgondolkozik az ajánlatomon.

-Nem, Schatzi, nem szeretnélek egyedül hagyni.

-Én meg ragaszkodom hozzá, hogy intézd a saját dolgod és nem nyitok vitát -szögeztem le, ő meg kénytelen volt elfogadni.

Odavitt és akkor realizáltam, hogy igazából az autómat is el kell hoznom, szóval nem is olyan baj, hogy egyedül kell visszamenjek. Felsétáltam a lakáshoz és becsöngettem, mivel nem állt szándékomban rányitni, csináljon bármit is.

-Szia, hát te ki vagy? -nyitott ajtót egy számomra ismeretlen nő.

-Max exmenyasszonya és ha megbocsájtasz, bemennék, a cuccaimért jöttem -engedtem be magam. -Ez az én papucsom? -néztem a lábára.

-Öhm, tessék -bújt ki belőle.

-Köszönöm -nyomtam meg a végét, azzal elindultam az emeletre összepakolni.

-Ana, te mégis mit keresel itt? -lepődött meg Verstappen, talán jogosan.

-A holmimért jöttem, ha nem gond. Remélem nem dobtad ki.

-Mi volt ez az egész? Hogy gondoltad, hogy elmész... és pont vele?

-Nem nagyon érdekel a véleményed, elviszem, ami kell és már itt sem vagyok -viszonylag hamar megtaláltam mindent, lecuccoltam, beültem a kocsimba és elindultam. Út közben felhívta Sebastiant, érdekelt, hogy hol jár.

-Szia, merre vagy? -köszöntem.

-Már majdnem itt, remélem hamar megleszünk. Hogy ment?

-Jól, meglett minden, ha akart valamit, akkor meg kiosztottam, szóval... Jól.

-Na az jó, ne haragudj, de keresnek, most mennem kell, sietek haza.

-Szeretlek.

-Én is, szia.

-Szia -tettem le.

Sajnos kicsit jobban elhúzódott, mint azt reméltük, mert akadt több dolog is, amit meg kellett csinálniuk, de így is volt időnk még Abu Dhabi előtt. Szerdán ugyanis el kellet indulnunk és minden nappal egyre jobban éreztem rajta, hogy feszültebb, mert mégiscsak maradt még esély és erre nem sokan számítottak.

Egész hétvégén téma volt a paddockban, hogy vajon, hogy alakulnak majd a dolgok és ki fogja behúzni, vasárnap este pedig fény is derült rá. Elsők közt értünk ki a pályára, szeretett volna ráhangolódni, nem lesz egyszerű ugyanis, mivel harmadik helyről fog nekivágni az 55 körnek, a két Mercedes mögül. Helyi idő szerint 5 órakor el is rajtoltak és alig értek el az első kanyarig, a Ferrari garázsában egyszerre ugrottak fel örömükben a szerelők, ugyanis az első sorból induló két Mercedes egymásnak ütközött, így kiejtve egymást. A Mercedesnél őrjöngtek és ezt a kamerák és többször mutatták, de nem csak őket. Észrevettem, hogy meglehetősen sokszor vált ránk a kamera, kifejezetten engem keresve, de már nem lep meg az ilyesmi.

Nagy előnye volt Sebnek a végén, így meg tudta kockáztatni a csapat, hogy a vége előtt néhány körrel kiálljanak, új lágy gumikért. Már csak pár kör. Csak pár kanyar. Célegyenes. Megvan. Megcsinálta. Ő a bajnok. Meglett a leggyorsabb kör is, így lehet ő a bajnok, mivel hiába 25 pont és ő most annyit szerezett, Hamiltonnak több győzelme volt idén.

Nagyon büszke voltam, elképesztő érzés volt látni, hogy ennyire örülnek, látni, ahogy átveszi a díjat. Meg is könnyeztem, ahogy ott álltam. Gyorsan történtek a dolgok, egészen elképesztő volt. Miután lejött, egyből szaladt hozzám, felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Annyira büszke vagyok rád, gratulálok!

-Nélküled nem sikerült volna -kiabálta túl a hangzavart, nekem pedig lecsordult egy könnycseppem.

-Úgy szeretlek!

-Én is!

Az elmúlt idő olyan kaotikus volt, olyan sok minden történt. Ahogy ünnepeltünk, mindennél boldogabbak voltunk, hisz együtt lehettünk, neki pedig sikerült megszerezni a címet, annyi munka után. Az eredmények arra vannak, hogy megmutassák, érdemes csinálnunk és erre ez a tökéletes példa. Ekkor pedig még nem is tudhattam, hogy egy kicsi Sebastiant hordok a szívem alatt. Már majdnem minden tökéletes. Majdnem.