Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

17.

Úgy beszéltük meg, hogy repülök és péntek reggel ott vagyok. Azért döntöttünk a repülő mellett, mert sokkal hamarabb oda lehet érni. Ezúttal nem a faházba mentünk, hanem Svájcba, ahol lakik. A repülőtér mellett parkolt, bepattantam mellé és elindultunk. Alig fél óra múlva oda is értünk. Bementünk a házba és abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.

-Szia, Ana. Mond csak hogy vagy? -köszönt a telefonba Johanna nénikém, anya nővére.

-Szia, köszönöm jól. Miért keresel? -kérdeztem, de rosszat sejtettem.

-Úgy hallottam Svájcban vagy és lenne egy kérésem...

-Igen?

-Tudnál vigyázni Mats-ra?

-Öhm, hát nem is tudom.

-Kérlek, csak a mai napról lenne szó.

-Megoldom valahogy -adtam be a derekam.

-Köszönöm, akkor eljössz érte és majd megoldjuk valahogy visszafelé is. Szia -köszönt el.

-Szia.

-Ki keresett? -kérdezte Seb.

-A nénikém. Van egy kis probléma. Vigyázni kéne az unokaöcsémre, Mats-ra. Két és féléves -mondtam várva, hogy mit mond.

-Megoldjuk.

-Tényleg nem baj?

-Nem, majd kitalálunk valamit.

-Köszönöm! -és átöleltem.

Autóba ültünk és elindultunk. A telefonomról néztem az utat és mondtam neki, de egyszer csak lekanyarodott a másik irányba. -Hé, nem is erre megyünk.

-Apró kitérő -mondta és pár perc múlva megállt egy boltnál. Beszaladt, én pedig addig kint vártam.

-Hát ez? -kérdeztem, ahogy a kezembe adott egy dobozt.

-Red Bull -válaszolta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna.

-Erre én is rájöttem, de ez nem probléma? -kérdeztem felvont szemöldökökkel.

-Végülis most mondhatjuk úgy is, hogy szabadságon vagyok szóval nem -felelte és újra elindultunk.

-Nem néztek rád furcsán a boltban? -ittam bele az emlegetett italba.

-Nem ismert fel a pénztáros, de ha furán néztek volna, akkor sincs semmi. Szükség lesz az energiára ha olyan pici -mondta, én meg mosolyogtam. Folytattuk utunkat, én meg navigáltam közben. Hamarosan meg is érkeztünk.

-Én bemegyek, te meg várj meg itt -úgy is tettem. Elindultam a ház felé és bekopogtam.

-Ana! Úgy örülök, hogy itt vagy -köszöntött nénikém. -Már összekészítettem mindent. Egyébként hogyhogy itt vagy? Jött a barátod is? -kérdezte, de utóbbi kérdésén majdnem felnevettem. Ha tudná....

-Barátnőmet jöttem meglátogatni. Mats? -az említett meg is jelent, felkaptam és miután elköszöntünk szüleitől, visszaindultunk Sebastian felé. -Itt is vagyunk pattantam be hátra, Mats-szal az ölemben. -Mats, ő Seb bácsi -mondtam a picinek, de a német szúrós tekintete miatt kijavítottam magam. -Vagy maradjunk csak a Sebnél -nevettem. -Bocs, ezt nem hagyhattam ki.

-Annyira nem vagyok öreg, ezt kikérem magamnak -próbált komoly lenni.

-Annyira? -nevettem még jobban. -Köszönj szépen -suttogtam unokaöcsim fülébe miután sikerült lenyugodnom.

-Szégyenlős? -kérdezte Seb, de belőlem kitört a nevetés.

-Nem is tud beszélni -nyögtem ki valahogy, de már folytak a könnyeim a nevetéstől. A pilóta is csatlakozott hozzám. -Jaj, induljuk inkább -törölgettem a könnyeimet. Bekötöttem magam és elindultunk.