8.

272 9 0
                                    

Ez az éjszaka sokkal jobban telt, tudtam aludni is, valószínűleg a tegnapi hívásnak köszönhetően. A program hasonló volt, reggeli a hotelben, aztán irány a pálya. Egyelőre még nem mondtam semmit Maxnak, mert amíg nem tudok semmi konkrétat nem avatom be, nincs hozzá sok köze. Sam csak később jött, nem az a koránkelő típus. A szabadedzés közepén megérkezett ő is és onnantól esélyem sem volt figyelni az eseményeket. Elvonultunk egy csendesebb helyre és egyből letámadott.

-Na, hol a lovagod? -kérdezte.

-Ezt meg hogy érted? -néztem rá kicsit értetlenül.

-Szőke herceg, piros lovon -nevetett.

-Halkabban, még valaki meghallhatja. Egyébként meg hol lenne, a pályán.

-Jó, de akarok vele majd találkozni.

-Majd -jelentettem ki.

-Ana -erőszakoskodott.

-Jó, elintézem valahogy -mondtam.

-Na azért -kicsit kitárgyaltuk az ő életét is, de az enyémet sem hagyta, hiába próbáltam tudatni vele, hogy majd máskor. Beszélgetésünket a telefonom csörgése zavarta meg, a kijelzőn pedig Seb neve jelent meg.

-Szia, alkalmas? -szólt bele.

-Igen, szia. Te, hogy-hogy nem az autóban vagy? -kérdeztem meglepetten.

-Vége van már edzésnek és leültem kicsit pihenni.

-Jól elbeszélgettem ezek szerint az időt -nevettem. -Egyébként miért hívtál? Vagy csak úgy?

-Azért, hogy megkérdezzem, hogy neked mikor lenne jó az az egy hét?

-Bármikor. Minél hamarabb.

-Akkor mondjuk jövő hét szerda?

-Tökéletes.

-Oké, majd a többit még megbeszéljük.

-Rendben. Nem zavarlak tovább, vigyázz magadra. Szia.

-Úgy lesz, szia. -azzal bontottuk a vonalat.

-Na? -támadott le egyből Sam.

-Tudom, hogy hallottad, nem kell úgy csinálnod mintha nem. Láttam, hogy odanyomod a füledet a telefonhoz -nevettem.

-Akkor szerda? -kérdezte.

-Igen. El kéne majd mondanom Maxnak. Mármint azt nem fogom neki megmondani, hogy hova megyek, vagyis igen, de azt, amit megbeszéltünk. Na, érted -nyögdécseltem.

-Persze. Nagyon szét vagy ma esve, igyunk egy kávét.

-Lehet -nevettem. -De a kávé akkor is jó lenne -beültünk a csapat ebédlőjébe és ittunk mindketten kávét. Összefutottunk Gerivel, akit nem avattam be és nem is tervezem, de szerencsére Samantha tartotta a száját. Túlzás lenne azt mondani, hogy figyeltük az időmérőt, mert Sam csak beszélt egyfolytában, így maradt az, hogy legalább a végeredményt tudom. Legnagyobb örömömre csatlakozott később hozzánk Verstappen is és hárman indultunk vissza a szállásra. Barátnőm úgy döntött, hogy ő elmegy kikapcsolódni a wellness részlegen, én pedig maradtam a szobában, mert nem volt már kedvem emberek közé menni és válaszolgatni mindenre. Gondoltam itt az idő, most el tudom mondani.

-Max! -kiabáltam a kanapéról, mert ő a fürdőben volt.

-Hm?

-Akarok valamit mondani. Gyere ide.

-Igen? -csoszogott oda.

-Ülj le. -kértem.

-Miért? Terhes vagy?

-Mi?! Dehogy! -kerekedtek ki a szemeim.

-Akkor meg miért üljek le? -kérdezte.

-Azért, mert nem szeretek úgy beszélni, hogy te állsz, én ülök és fel kell néznem egyfolytában, de mindegy, hagyjad. Szóval azt akartam mondani, hogy jövő hét szerdán elutazom Samhez egy hétre.

-Miért?

-Mert rég láttuk egymást és meghívott. Ennyi. -magyaráztam meg.

-Most is itt van. -nem mondod.

-De ezelőtt rég találkoztunk. Nagyfiú vagy, meg fogod oldani, jó? -bólintott egy aprót, aztán hátat fordított. Este még néztünk valamit, bevallom őszintén fogalmam sincs mi volt az, mert nem figyeltem, amikor Sebastian hívott. Kinyomtam és írtam neki, hogy most nem alkalmas és majd holnap reggel felhívom.

-Ki volt az? -nézett rám Max, de azt hittem már aludt.

-A nagyim, csak már nem volt kedvem beszélgetni, mert fáradt vagyok -ezt nem tudom honnan találtam ki, de úgy tűnt elhitte, mert csak bólintott.

Reggel korán keltünk, ő elment edzeni az edzőjével, én meg visszahívtam Sebet.

-Szia, nem keltettelek fel? -kérdeztem amint felvette.

-Szia, nem dehogy -mondta, de hallottam még a hangján, hogy kicsit álmoskás.

-Tegnap nem tudtam felvenni, mert ott volt mellettem.

-Gondoltam.

-Jobb ötlet híján mikor megkérdezte, hogy ki volt az, azt mondtam, hogy a nagyim csak már fáradt vagyok és nincs kedvem beszélgetni vele -erre mindketten elnevettük magunkat.

-Azért remélem nem úgy tekintesz rám, mint a nagyidra -mondta még mindig kicsit nevetve.

-Nem, te nem csinálsz nekem almáspitét -nevettem továbbra is.

-Pedig az a specialitásom.

-Egészen biztosan -vigyorogtam még mindig. -Amúgy volt valami különösebb oka, hogy hívtál tegnap?

-Hallani akartalak meg megkérdezni, hogy sikerült-e már kitalálnod valamit, hogy mit mondasz.

-Igen, sikerült. Azt mondtam, hogy a legjobb barátnőmhöz megyek.

-Aha. Akivel tegnap voltál a pályánál?

-Te láttál?

-Igen, de te nem láthattál, mert bent voltam.

-Aha.

-Ha nem haragszol megyek, mert sok dolgom van még.

-Persze, menj csak. Sok sikert és vigyázz magadra.

-Köszi, ne aggódj. Szia.

-Szia. -azzal letettük.

Épp, hogy letettem, kinyitódott az ajtó, azt hittem Max az, de ahhoz még túl korán lett volna. A nagy vehemenciából viszont hamar rájöttem, hogy Sam az. Elmeséltem neki a tegnapi nagyis történetet meg, hogy mit mondott rá Seb, aztán lementünk reggelizni. Éppen azt ecsetelte, hogy konkrétan meg tudna enni egy tehenet, amikor a recepcióról megszólított egy nő.

-Bocsánat kisasszony, maga Ana Horner?

-Igen, én vagyok -mentem oda.

-Ezt magának küldték -nyújtott át egy virágcsokrot.

-Oh, köszönöm. -visszamosolygott, aztán megnéztem, hogy van-e valami címke benne. Szerencsére találtam is és a következő állt rajta:

''A legszebb lánynak, akivel valaha is majdnem kávéztam.
S."

Tiltakozom! [Sebastian Vettel]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora