Tiltakozom! [Sebastian Vettel]

25.

Reggel már nem sírtam. Nem tudtam volna. Némán készülődtem el és reggel indultunk is a reptérre, ami Spanyolországba visz. Max csak egy későbbi repülővel tud jönni, nem mintha ez annyira zavarna. Valami dolga van még, de inkább nem is jegyeztem meg. Igyekeztek felvidítani egy kicsit az úton bár nem igazán lehetett mit kezdeni velem, de nagyra értékelem, hogy legalább mégpróbálták.

-Ana, azt hiszem van egy kis gond -nézett rám Sam, miután leszálltunk a gépről.

-Mi az?

-Max -tehát inkább ki. -Sikerült összebalhézni a reptéren és most be akarják vinni.

-Hogy mit akarnak? Mit csinált...?

-Túl nehéz volt a csomagja, nem akarták azt felengedni, ő meg ezt elég máshogy látta.

-Jaj, gondolom szokás szerint bepakolta a fél életet -sóhajtottam egy nagyot. -És én akkor most mit csináljak?

-Ha felhívnád...

-Biztos, hogy nem! -jeleztem heves gesztikulációval a dolog ellenzését.

-Ana... -nézett rám mérgesen Sam.

-Add ide a telóm, felhívom azt a nyomorult hollandot -forgattam szemeimet.

-Máris... -azzal előhalászta táskájából és átnyújtotta a készüléket.

-Max! Mégis mi a jó édes fenét csinálsz?

-Neked is szia Ana.

-Most azonnal magyarázd meg, hogy mégis, hogy képzeled, hogy balhét csinálsz a repülőgépen?! -emeltem fel jobban a hangomat. -Egy nyomorult híresség vagy, ismert ember, KISGYEREKEK PÉLDAKÉPE! Bár tudnám miért... MOST AZONNAL ELNÉZÉST KÉRSZ, NEM VISZED FEL A FÉL ÉLETED ÉS IDEDUGOD A HOLLAND SEGGED, ÉRTVE VAGYOK???!!

-Jó...-azzal kinyomta.

-Akkor indulhatunk? -csaptam fel napszemüvegemet és válaszukat meg sem várva elindultam a parkoló felé.

Röpke fél óra után megérkeztünk a hotelbe. Becsekkoltunk és mentünk is a szobánkban, ami a negyedik emeleten helyezkedett el. Sammel és Miával voltunk egy szobában. Azzal a Miával, aki Sam miatt kétszer is más országban kötött ki. Este lesz a próbavacsora és szerencsére az esküvőig csak akkor kell találkoznom Verstappennel. Kipakoltunk és én éppen a fürdőben készülődtem az estére, amikor a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül meghallottam barátnőim beszélgetését.

-Olyan furcsán viselkedik, mintha nem is akarna tudomást venni róla... -ez Mia.

-Régóta ismerem, szerintem tudja, hogy most van vége és ezért inkább nem is akar rá gondolni. Inkább nem beszél róla és megpróbál jópofizni, de a szíve darabokban... -látta át a helyzetet Samantha.

-Igazad lehet -és azt hiszem igaza is van.

A felismerés eléggé elrontotta a kedvem, pár könnycseppem is elcsordult, de megráztam magam és befejeztem a készülődést. Hétre voltam hivatalos és hat óra ötvenkor elindultam a lányokkal az oldalamon az étkezőbe. Ott volt az egész banda. A szüleimnél kezdve, Max családjáig át az össze ismerősig és családtagig mindenki. Semmi kedvem nem volt hozzájuk.

-Ana! De örülök, hogy látlak! -szaladt hozzám Maxnak valami nőrokona. Mit gondolt, hol leszek a saját esküvőmön? Bár az igaz, hogy én mást.

-Részemről a szerencse -folytattam a jópofizást, ami eltartott egészen az este végéig.

Kilenckor szerencsére sikerült szabadulnom azzal az indokkal, hogy fáradt vagyok és mindenki egyetértett abban, hogy „a menyasszonynak pihennie kell", nekem meg eszem ágában sem volt tiltakozni.