7. fejezet (1/2)

287 20 2
                                    

A lány érzékei teljesen eltompultak. Tudata menekült a kibírhatatlan jelenből. Nem látott, nem hallott.
Kába fejjel azt hitte, valami éteri fény süt le rá a túlvilágról – nem jött rá egyből, hogy csak a fészer ajtaja nyílt ki. Azt sem értette először, hogy mitől esett váratlanul a földre Antonius.
Szédülten pislogott a hirtelen betűző kinti fénytől, és reszkető lábakkal dőlt a deszkafalnak.

Mikor kitisztult a látása, Silviust pillantotta meg a földön birkózni a bátyjával. Dulakodásuk felverte a port.
Most már hangokat is hallott.
– Te aljas disznó! – kiabált Silvius. – Tudom, hogy csak miattam emeltél rá kezet! Tessék, itt vagyok, velem kezdj ki! Betöröm azt a mocskos képedet, ahogy már réges-rég be kellett volna!

Katalina remegő kezekkel húzta magán össze a megtépázott ingét. Eloldalazott a verekedő férfiak mellett, és kitámolygott a szabadba.
Az első, akit meglátott, Marko volt. Az öccse rémült, aggódó arccal bámult rá, majd kinyújtotta felé a kezét, és egy kidőlt fatörzshöz vezette, hogy leülhessen rá. Utána hozott neki vizet, és egy pokrócot is ráterített.

– Te szóltál neki? – kérdezte a lány elhaló hangon.
A fiú bólintott.
– Láttam, amikor bement hozzád az a szőke fickó a cseléddel együtt, és gyanúsak voltak. Főleg, amikor a szobalány kijött az ajtó elé őrködni. Először egyébként nem is az úrnak akartam szólni, hanem valamelyik lovásznak, de ő éppen az istállóknál volt, így hát... – Zavartan elhallgatott. – Nagy bajt csináltam? Mást kellett volna idehívnom?
– Mindegy – intett Katalina kimerülten.
Úgy érezte, már minden mindegy.

***

Nem tudta, mennyi ideig ült ott. Abban sem volt biztos, hogy mások is valóban köré gyűltek-e, vagy csak képzelődte. Mint lidérces álmok elmosódott képei, úgy vonultak el előtte a homályos arcok.
Csak az rémlett neki biztosabban, amikor Silvius gyengéden karon fogta, és betámogatta a kastélyba. Katalina erőtlenül hagyta, csináljon vele, amit akar. Antonius kiölte belőle az ellenkezést.
Akkor sem tiltakozott, amikor a férfi a saját lakosztályába vitte, nem a cselédszobába. Majd azt is egykedvűen tűrte, hogy az uraság parancsára egy idős asszony kimossa és bekötözze a vállán éktelenkedő sebet, aztán átöltöztesse.

Tiszta ruhába öltözve feküdt Silvius ágyában, olyan puha pehelypaplanok és tollpárnák között, amilyenben még sosem volt része. Ám semmi nem tudta kirántani a kábultságból. Olyan mély kútba zuhant alá, hogy nem látta a fényt.

Silvius megfogta a kezét, és aggodalmasan tekintett rá.
– Tehetek érted valamit, amitől jobban éreznéd magad?
A lány egy darabig nem válaszolt. Felé sem fordult, csak üres tekintettel bámulta a mennyezetet.
– Haza akarok menni – szólalt meg végül rekedten, mint aki még nem szokott hozzá a beszédhez.

A férfi egy pillanatig megütközve bámult rá. Ám aztán bólintott.
– Hogyne, megértem. Szerintem sem jó ötlet sokáig itt maradnod, nem vagy biztonságban. Viszont talán jobb, ha pár napig még pihensz, hogy erőre kapj. Addig is inkább aludj ebben a szobában, ennek jobb a zárja, mint a cselédszobáknak. Ha esetleg a bátyám megint próbálkozni akarna... Én természetesen nem itt alszom majd, hanem a szomszéd szobában. Ha bármi baj van, csak kiálts át.

Katalina nem felelt, mint akinek ez is mindegy. Csak az rántotta ki az egykedvűségből, amikor Silviusra tévedt a tekintete, és jobban szemügyre vette.
– Egek! Hiszen magának csupa zúzódás az arca!
– Sajnos nem csak én osztottam ki jó pár pofont a bátyámnak, hanem ő is nekem – vallotta be zavartan a férfi. – De azért ne aggódj, megemlegeti ezt a napot!

A lánynak eszébe jutott, amikor Marko szerzett hasonló sérüléseket – akkor a fiú is őérte verekedett. Megrohanták az anyai érzések, háttérbe szorítva a saját fájdalmát.
– Kamillás borogatást kéne rá rakni – szaladt ki a száján.
Silvius elérzékenyülten nézett rá.
– Majd teszek. De most az a fontos, hogy te jól legyél.
Katalina megrázta a fejét.
– Nekem viszont fontos, hogy maga jól legyen.
A férfinak elszorult a torka. Kinyújtotta a kezét, hogy megsimítsa a lány arcát, ám félúton lehanyatlott a keze. Szomorúan elfordult.
– Úgy értesültem, hogy Antonius azt is elmondta neked...

Csönd ereszkedett közéjük. Katalina elsőre nem is értette, miről van szó, a trauma elhomályosította az emlékeit. Mikor végül rájött, mire gondol a férfi, még jobban visszanyerte a hangját.

– Hát ezt a titkot őrizgette? Azt hitte, ha megtudom, elfordulnék magától?
– Eddig minden nő elfordult – tárta szét a kezét keserűen Silvius.
– Talán mások igen, de... Tudja jól, hogy én Marko felnevelésének szenteltem az életem. Nem éltem bele magam abba, hogy saját családot alapítsak.
– Emlékszem, de még így is... Sosem tudni, mikor gondolod meg magad. Még fiatal vagy! Nem akarom, hogy megbánd, és aztán azzal a bűntudattal kelljen élnem, hogy rám pazaroltad a termékeny éveidet!

Katalina türelmetlenné vált.
– Higgye el, hogy én ismerem magamat a legjobban! És ha azt mondom, hogy ez nem zavarna, akkor...
– Ne beszéljünk most erről – kérte Silvius. – Neked elsősorban nyugalomra van szükséged.

A lány bosszúsan hallgatott el. Feszítette a sok belé szorult mondanivaló.
A rájuk boruló csöndbe egy idő után beszivárgott az ingaóra ketyegése és a nyitott ablakon behallatszó madárcsiripelés. A csipkefüggönyöket lágyan táncoltatta a nyári szellő.

Katalina érezte, hogy a szíve, ami idáig zaklatottan kalapált, kezd kicsit lecsendesedni.
Töprengőn pillantott oldalra. A férfi még mindig gondterhelten nézett maga elé, homlokára mély árkokat vájt az aggodalom.

– Milyen volt... a felesége? – kérdezte meg a lány halkan.
Az uraság meglepetten tekintett fel. Majd sóhajtott.
– Biztos hallani akarod?
– Maga is meg akarta ismerni a lelkemet. Miért olyan hihetetlen, hogy én is a magáét?

A férfi arca ellágyult. Egy pillanatig habozott még, majd belekezdett a történetbe.
– Ő csak tizenhat volt akkor, amikor én tizenkilenc. Apám egyik barátjának a lánya volt, a családok közti szoros kapcsolatot akarták ezzel megerősíteni, semmi köze nem volt ennek az érzelmekhez. Bár nem az oltárnál láttam először, mivel baráti családról van szó, ő és a testvérei gyakran látogattak meg minket, gyerekkorunktól kezdve. Még azt sem mondom, hogy soha nem akadt meg rajta a szemem. Kedves, szelíd lány volt, szőke hajjal, ábrándos tekintettel. Mikor apám közölte velem az eljegyzést, nem tiltakoztam, jó választásnak tűnt. Bizakodva tekintettünk a közös jövőbe. Ám... ahogy elmaradt a gyermekáldás, ez az egykor szelíd leányzó úgy vált egy egyre megkeseredettebb, türelmetlenebb perszónává. Ő már akkor meg volt győződve róla, hogy... bennem van a hiba. És nem átallott éreztetni ezt. Persze más dolgokba kötött bele, olyan apróságokba, hogy hogyan eszem a csirkecombot, vagy miért nem teszek tejet a teámba, és hasonlók. Egy ferde gallér miatt is kirobbantotta a perpatvart. Emiatt persze én is kerülni kezdtem, bezárkóztam a dolgozószobába késő éjjelig, és csak akkor jöttem elő, amikor bíztam benne, hogy már alszik. De sokszor éberen várt a hálóban, és türelmetlenül kikövetelte a... házaséletet. Persze mondanom sem kell, hogy ilyen körülmények mellett egyre nehezebb volt... teljesíteni.

Zavartan hallgatott el, és Katalina arcát fürkészte. Ám a lány szeméből őszinte szomorúság sütött.
– Nem is gondoltam, hogy ilyen terheket cipel magában.
Silvius fellélegzett, és bátrabban folytatta.
– Annyiban nem hibáztatom, hogy rajta is rettenetes nyomás volt. Minden családi találkozókor mindenki arról érdeklődött, hogy mikor jön már az utód. Nem is értem, az emberek hogy nem gondolnak bele, hogy ezek az ártatlannak tűnő kérdések mekkora teherré tudnak válni az idők során!
Katalina bólintott.
– Ebben is hasonlítunk. Nekem meg folyton azért rágták a fülem, hogy mikor megyek már férjhez. Nagynéném másról sem bírt beszélni, és mindig kerítőnőt akart játszani. De ha belegondolok, még ennél is kellemetlenebb, amikor valakinek a... nadrágjában turkálnak – bökte ki, és lesütötte a szemét.

Silvius hálatelten nézett rá, és megszorította a kezét.
– Annyira hihetetlen számomra, hogy ennyire megértesz!
A lány halványan elmosolyodott.
– Kezdi végre elhinni, hogy nem fordulok el magától?

Mit rejt a szív (18+) [Befejezett]Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang