𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Első

Hat éve megfogadtam, hogy soha többé nem térek vissza a szülőhazámba. És most mit csinálok? Éppen a fogadalmamat hágom át, mert ma, frissébe költözök be egy San Diegói lakásba, életem egyik legfontosabb személyével, a párommal, Bentley-vel. Ha egyszer fogadalmat tettem saját magamnak, akkor miért változtatok rajta? Mert talán nem vagyok normális, ez jut legelőször az eszembe. Másodszor, a legeslegjobb barátnőm Savannah is itt lakik, aztán kaptam egy hiper szuper állásajánlatot egy eléggé felkapott magán klinikán, a volt Seattle-i fizetésem elbújhat mellette, annyira magas pénzösszeget ajánlottak. Egy egész álmatlan éjszakai mérlegelés után eldöntöttem, kell nekem ez a munka, hiszen ritka, hogy az embernek ilyen adódjon az életébe. Bentley mindenben támogatott, sőt, jobban örült a lehetőségnek, mint én magam. Ő nemzetközi jogász, aki már jó pár éve a szakmában van, sok tapasztalattal a háta mögött, így nem volt nehéz dolga munkát találni, mellesleg, segítséget is kaptam egy régi jó ismerősömtől, aki ügyvédi irodát üzemeltet, és egy gyors interjú után fel is vette. Szóval eddig minden happy. Persze Bentley-nek még le kell húznia a régi a munkahelyén három hetet, ami azt jelenti, Ő Seattle-ben lesz, én meg San Diegoba, na, ezt a külön válást egyikőnk se várta, de van, hogy áldozatokat kell hozni a jó dolgokért. A kertvárosi házunkat nehéz szívvel, de továbbadtuk, minden bútorzattal együtt. A sok munka miatt nem volt időnk iderepülni és intézni a lakás berendezését, ezért Savannah kapott egy kulcsot, és ő intézte a rendeléseinket, néhány alap bútor elhelyezését a vőlegénye segítségével, Joshuával. Amúgy, szuper munkát végeztek, minden ízlésesen van elhelyezve, sőt, van, amit rá bíztam, hogy vegyen meg, és az is pont az én stílusom, hiba nélkül mindent megoldottak, ezért iszonyúan hálásak vagyunk nekik. Éppen nekiállunk a ruháinkat rendszerezni, amikor megszólal az ajtócsengő, nekem már is van egy tippem ki, vagy kik lehetnek azok, és a megérzésem nem csalt, Savannah áll az ajtóban Joshuával, a kezükbe borral, pizzával és egy ajándékzacskóval.

-         Meglepetééééés! – rikoltja a barátnőm, aztán hatalmas ölelésbe zár.

Két éve nem találkoztunk személyesen, persze a facetimeozás majdnem mindennapos volt nálunk, de az nem ugyanaz. A hatalmas L alakú kanapén helyet foglalnak a fiúk és rögtön elkezdenek beszélgetni, amiért nem tudok elég hálás lenni az univerzumnak, hogy így kijönnek, és Joshua a barátjának tekinti, persze Bentley is, meg nem csak akkor beszélgetnek, amikor négyesbe vagyunk, hanem ők is sokszor felhívják egymást.

-         Az első borospoharaitok. – veszi ki a csomagból Savannah. – És ezeket most szépen fel is avatjuk. – tölti félig őket borral, átnyújtva mindegyikőnknek.

-         A törhetetlen barátságunkra, a költözésre, a szerelme és az új életünkre. – mondok tósztot.

Visszamenve a majdnem üres konyhába, amikor becsukom a hűtő ajtaját, Savannah minden ok nélkül erősen megölel és elpityeredik.

-         Bocs, csak annyira boldog vagyok, hogy ideköltöztél meg végre a közvetlen közelemben leszel, és nem választanak el minket mérföldek. Plusz, olyan jó téged boldognak látni, azok után, amiken átmentél. Bentley imádja az egész lényedet, tökéletes férfival kárpótolt téged az élet.

-         Én is boldog vagyok, hogy a közeledben leszek. Mellesleg Bentley tényleg tökéletes társ, jobbat nem is kaphattam volna. – mosolygok a lányra és alig várom, hogy elterelődjön rólam a figyelme, nehogy esetlegesen felhozza a szánalmas múltamat, mert az percek alatt mélyre tud rántani.

Bentley-hez hozzábújva hallgatom a beszélgetésüket, közben eszem a grátisz pizzát, Savannah szerelmesen issza magába minden szavát Joshuának. Aki tipikusan a lányok kedvence volt már az egyetemen is, nagyon helyes pasi, és az idő még helyesebbé tetté, gyönyörű napbarnított bőre van, hófehér fogai irigylésre méltóak, sötétbarna haja, ha nincs belőve, akkor is tökéletes áll a fején, a mosolya bárkiről levarázsolná a bugyit, a teste szálkás, edzett. És még mindig simán elmondhatja magáról, hogy úgy néz ki, mint egy egyetemista, a barátnőm szó szerint megnyerte vele a főnyereményt. Ilyen tökéletes külső tulajdonságokkal azt hittem egy beképzelt és csak játszik a barátnőmmel, aztán ha megunja dobja. De szerencsére nem így történt, Savannahát imádja, és a tenyerén hordozza a mai napig. Hiába vagyok ennyire elájulva Joshuától, az én pasim mégis teljesen más. Bentley hat évvel idősebb nálam, komoly, karrierista, tényleg teljes mértékben felnőttesen viselkedik, gondolkodik, érett férfi. De valahogy nem is hiányolom belőle a tinédzser ént, mert biztonságot ad a férfias külsejével, fellépésével. Szőkésbarna haja van, amit minden reggel tökéletesre állít be, a nagy világító kék szemei állandóan ragyognak, folyamatosan öltönybe rohangál, igaz a munkája miatt, de esküszöm, engem már az felizgat, amikor hétköznapi ruhát húz magára, ami annyira ritka.

-         Azért reméltem úgy számoltatok, hogy mind a ketten részt tudtok majd venni az eljegyzési vacsoránkon, ami két hét múlva lesz. – mondja büszkén Josh, én meg hirtelen kapcsolok vissza a valóságba, azt hittem elég lesz majd az esküvőjükön viszont találkoznom a múltammal.

-         Én már nem megyek vissza Seattle-be, csak Ben három hétre, de nagyon szeretném, ha velem tartanál a vacsorára. – nézek rá könyörgő szemekkel.

-         Megoldom. Nem akarom a szerelmemet egyedül hagyni ilyen alkalmon, amikor mindenki a párjával megy, ráadásul a barátaim vagytok, kizárt, hogy kihagyjam.  – mosolyog rám melegszívvel aztán rájuk.

-         Tényleg, Apád tudja, hogy ideköltöztetek? – kérdezi Savannah. – Mert nem akarom, hogy meglepetésként érje és drámázzon a vacsorán, mivel őt is meghívtuk, tudod, mai napig szoros a kapcsolata Apámmal.

-         Említettem neki, hogy ide fogunk költözni, de az idejét nem árultam el. – mondom hanyagul.

-         Pedig Szívem, a saját érdekedben mondom, jobb lenne minél előbb túlesned rajta, tudom, hogy nem szívleled Ericet, de mégis csak az Apád. – mondja komolyan Ben.

Igen, Apámmal nem valami jó a kapcsolatunk, sőt, egyenesen rettenetesnek mondanám, amikor Anya meghalt akkor ment teljesen taccsra köztünk ez az egész, aztán Kormányzó lett, ami még jobban elhidegített minket egymástól.

-         Jó majd felhívom! – vágom rá.

Pár órával később, borospohárral és mobiltelefonnal a kezemben járkálok fel alá a nappaliba, mert nem tudom, mit mondhatnék az Apámnak vagy egyáltalán felhívjam-e, mégiscsak hat éve nem találkoztunk, beszélni is csak nagy ritkán beszéltünk. Rányomok a hívásra, de azt kívánom, bárcsak ne venné fel.

-         Zoja? – szól bele a telefonba meglepetten.

-         Igen, én vagyok.

-         Baj történt, hogy felhívtál? – kérdezi aggodalmasan.

-         Nem, csak szerettem volna tudatni veled, hogy ma érkeztünk meg San Diegóba, Bentley-vel.

-         Szóval akkor tényleg ideköltöztök. – hallgat el. – Zoja, szeretnélek holnap meghívni benneteket hozzánk ebédre. Tudom, élből azt mondanád, hogy felejtsem el, de nagyon szépen kérlek meg rá. Gyertek el! A választottaddal se találkoztam még soha, ígérem, jó fej leszek.

-         Legyen. – mondom sóhajtva. – De tényleg, ígérd meg, hogy rendes leszel Bennel, mert Ő nagyon fontos nekem!

-         Ígérem! Az új címünket küldöm majd sms-be. Várunk benneteket! Aludj jól Lányom!

-         Jó éjszakát. – köszönök el én is.

Kedvetlenül, álmosan állok be a zuhanyzóba, és csak engedem magamra a vizet, nem tudom, már mennyi ideje lehetek idebent, de nem visz rá a lélek, hogy kiszálljak. Egyszer csak megérzem Ben-t mögöttem, hozzám simulva.

-         Mi a baj? – súgja a fülembe, átölelve az egész testemet.

-         Stresszelek az Apámmal való találkozás miatt, ráadásul holnap után már elutazol, amit nagyon, de nagyon nem akarok. – fordulok felé, duzzogó kislány játszva.

-         Nem lesz semmi baj a holnapi nappal, ha Te is úgy állsz majd hozzá. Sok éve nem találkoztatok, lehet Eric megváltozott, hisz azt mondtad, hogy a telefonban is kedves volt. Ha meg nem, felállunk és eljövünk. Tudod, milyen hamar elfog menni az a három hét, sőt nem is lesz teljesen annyi, hiszen hétvégenként mindig visszajövök hozzád. – csókol meg, aztán elhajol a tusfürdőért.

A kis csókja nekem nem elég, most sokkal többre vágyok, azt akarom, hogy dugjon meg a zuhanykabinban és oszlassa el minden felesleges aggodalmamat. A síkos kezét megfogom, és a nemi szervemhez vezetem, meglepetten rám néz, én pedig száj beharapva elkezdem simogatni a farkát, ami egyre nagyobb lesz a vágytól. Az ülőkére leül, és magára igazít, közben folyamatosan ingerli a csiklómat, teljesen felpörögve, vágytól fűtve lovagolom meg, amit élvezettel fogad és szinte el sem szakadunk egymás ajkától.