𝐃𝐢𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐲𝐨𝐮

Tizenötödik

Nem tudom mi üt belém, megpakolt utazótáskával a kezemben nyomulok le, viszont még a bejárati ajtóig se jutok el, mert Ethan tornyosul fölém, ideges tekintettel lenézve rám.

-         Hová készülsz? – von kérdőre, összefont karokkal maga előtt.

-         Nem akarok ma itt aludni, megbántottál, te is leszoktál lépni, ha kiakarod szellőztetni a fejedet, most én is elmegyek. – válaszolom megbántottan, de titokban annyira szeretném, ha nem akarna elengedni, marasztalna, és bocsánatot kérne.

-         Mégis hova mennél? – kérdezi undokul.

-         Szállodába. – felelem, amire elkezd nevetni.

-         Zoja, te nem mész innen sehová sem, kurva gyorsan verjed is ki abból az okos kis fejecskédből! – mondja higgadt hangnemben, parázsló tekintettel.

-         És ha azt mondom, hogy nem érdekel a véleményed, akkor is lelépek? – mondom összehúzott szemekkel, amikből most utálat árad.

-         Akkor úgy néz ki, nem ismersz! Nem foglak elengedni, többet nem, mivel kurvára odavagyok érted, és minden férfit kinyírnék, aki csak rád mer nézni, vagy a közeledben van, ez még a drágalátós öcsémre is vonatkozik. Az pedig végképp megőrjít, kihoz a sodromból, hogy még kibaszottul flörtölsz is a jelenlétemben, mintha nem tudnád, hogy ettől kurvára bepöccenek. Most pedig úgy megfoglak baszni, hogy beleőrülsz! – közli teljesen nyugodtan, rezgéstelen arccal.

Nem mozdulok, egy tapodtat sem, elhatározom, nem adom magam egykönnyen, akármennyire is felizgatott a kijelentéseivel, nem fogom neki megadni azt az örömet, hogy egyből ugrok. Az utazómat kiveszi a kezemből, keresztbe akasztja magán, vár, a szája sarkában megbújó mosollyal.

-         Jössz, vagy magam vigyelek fel? – kérdezi unottan, beképzelten.

Nem válaszolok, csak tovább nézek vele farkasszemet. Erre simán az ölébe kap, mintha egy könnyű valami lennék, olyan könnyedén cipel fel a hálószobába. Ahol hanyatt ledob az ágyra, a táska puffan a földön, a drága cipőimet elhajítja, feltűri az amúgy is rövid szoknyámat, elkezdi csókolgatni a combom belsejét, egyre feljebb haladva, az intim részemet egyenesen falja, én meg sóhajtozva, a hajába kapaszkodva élvezem ezt a negédes pillanatot. Belém dugja két ujját grátiszba, amitől az orgazmus hullámokba tör rám. Kaján vigyorral felém kerekedik, belecsókol a számba, érezve az ízemet. Négykézlábra pördít, a farkát a nedves puncimhoz dörzsölgeti, majd erősen belém löki magát, mélyrehatóan, keményen dug, már fáj, mégis gyönyörteljes érzés. A hajamnál fogva hátrarántja a fejemet, fájdalmasan beleharap a nyakamba, amit utána elkezd szívogatni, közben folyamatosan pumpál.

-         Az enyém vagy, csakis az enyém! Én, kefélhetlek kedvemre, amikor csak akarlak. Felfogtad? – lihegi a nyakamba.

-         Igen Ethan, csakis a tiedé vagyok, a te farkadat akarom érezni mindig magamban! – nyöszörgöm a vadsága miatt, mert semmi érzékenység nincsen most a kettőnk szeretkezésében, ami most totálisan kibaszott vad szexnek mondható el.

A szavaimtól teljesen felajzott lesz, még jobban felkapcsol a tempóján, amire azt hittem már nincsen tovább, mégis tudja fokozni. Hörögve, a csípőmbe marva, belém élvez. Átfordul a saját maga felére, a mellkasa gyorsan emelkedik fel-alá, a kezét beletemeti az arcába, elrejtve a tekintetét. A hátamon feküdve, levegővel küszködve, várom, hogy megszólaljon vagy csináljon valamit, mert én nem fogok kezdeményezni. Elfordulok, azon hezitálok, hogy elvonulok a fürdőbe, de hallom a mocorgásából, hogy éppen vetkőzik, rám mászva, engem is levetkőztet. Aztán mellém dől, magához húzva, hogy a meztelen testünk teljesen összeérjen. Elkezdi simogatni az arcomat, apró puszikkal behintve, jól esik ez a szerelmes, érzékeny oldala, szeretek így elaludni, főleg most, amilyen kimerült, használt, álmos vagyok.